Vécs Ottó: Esztergom tragédiája

Tartalom - Kommunizmus után

12 ságot kárhoztatni. A legnagyobb eréllyel ítélte el a zsidók üldözését. Együttműködést, egyenlőséget hirdetett. A primás szobi beszéde pár nap múlva megjelent a „Neue Freie Presse"-ben és így az egész világ értesült Csernoch János megnyilatkozásáról. A magyar lapok nem foglalkoztak a szobi eseménynyel, bár az a külföldön nagy visszhangot keltett. Az esztergomi zsidóknak nem volt része a kommunizmusban, mégis sok családot tettek tönkre. A kommunizmus után Bartos János kormánybiztos-főispán került Esztergom vármegye élére. Az ő kezébe futottak össze a megtorlások szálai és ebben merült ki minden ténykedése. Bartos János befolyásolható ember volt és igy könnyen lehetett nála eredményt elérni. Ez a főispán osztotta Esztergomban az igazságot és ettől az embertől függött a bűnösök vagy nembűnösök sorsa. Legjobban jellemzi Bartos főispánt az, hogy jelenleg tizenkilenc rendbeli bűncselekmény miatt került a bíróság elé. A kommunizmust két érzés felejttette. Ez a két érzés a meggazdagodás vágya és a korona elértéktelenedése volt. Az embereknek az volt a felfogása, hogy nem érdemes dolgozni. Mindenki tőzsdézett és értékpapírokkal játszott. A munkások szombaton felvették fizetésüket és értékpapírokat vásároltak. Aki tőzsdézett, annak jól ment a sora, aki pedig munkájára, keresetére támaszkodott, az tönkrement. Nagy baj volt, hogy nemcsak a laikusok nem vizsgálták a korona belső értékét, hanem pénzügyi emberek sem. így elkerülhetetlen volt a bukás, a tegtöbb embernek elveszett a pénze és a vagyona. Milliomosok, utcatulajdonosok voltak Esztergomban, akik máról-holnapra szegényedtek el. De ezzel szemben voltak olyanok, akik kofferrel jelentek meg pénzfelvételre a bankban. A kommunizmus emlékeit csak a kommunistaper elevenítette fel. A per három hétig tartott és a közönség nap-nap után nézte végig a megláncott