Üveges Eszter Teréz: Múlt, jelen, jövő Esztergom turizmusában

Tartalomjegyzék - IV. Jelen a város turizmusában

A folyó hordaléka számos zátonyszigetet alkotott, ilyenek a Körtvélyesi-, Nyáros-, Táti-, Helemba-sziget, illetve az idegenforgalmi beruházások legfontosabb helyszíne, a Prímássziget. Esztergom turista- és idegenforgalmát jelentősen fokozzák természetes hévforrásai is, amelyek jelenleg a város strandját táplálják. Esztergom melegforrásai a Várhegy, a Szent Tamás-hegy és a Kis-Dunaág közötti területen bukkannak fel. Valamennyi forrás karsztvízzel keveredett hévíz. A fiatal kéregmozgások által felszabdalt területen a törésvonalak mentén, a térszín alatt átlag 350 m mélyről előtörő hévforrások a Mala-, vagy más néven Barlang-forrás, a Mosó-forrás és a Kőfürdő forrásai. A gyógyító erejű meleg források vizét már a rómaiak is használták, az első magyar közfürdő és később a törökök is ezen források vizét hasznosították. A barlangi források hosszú, téglaboltozatos folyosórendszert alkotnak a Szent István Fürdő alatt. Vízhozamuk napi 36007600m

3. A források vízbőségét a Duna vízállása befolyásolja. A víz hőmérséklete 27-28 °C. Az esztergomi gyógyvizek a földes-meszes ásványvizek csoportjába tartoznak. A Szt. Tamás hegy alatt fakadó források keserűvizet adnak. Különösen alkalmasak a gyulladásos eredetű és reumatikus megbetegedések gyógyítására.

2

0 Természetes tavai a Búbánati-tavak, a Bottyán-tó, bányamüveléssel jött létre a nagyobb vízfelületű Palatínus tó. 2. kép - Árad a Duna Forrás: http://www.esztergom.hu/ 2.3. Éghajlat A Kisalföld éghajlati körzetéhez tartozó város az uralkodó nyugati szélirányban nyitott, ami elősegíti a szabadabb légcserét és a nyári hőséget enyhíti. A sajátos helyi domborzati viszonyok és az éghajlati táj keleti peremén való elhelyezkedése miatt a vidék klímája számos 2

0 Zsolnay László - Letterich Edit (1963): Esztergom. Budapest, Panoráma 12-13p. 34