Számord Ignácz: Az esztergomi Szent Anna templom és a vele kapcsolatos…
Tartalom - XI. A templom restaurálása
«Isten nevében! Az esztergomi szent-Anna-templom teljesen vagyontalan, patrónusa nincs. Kegyelmes főpásztorunk, a bíbornok herczegprímás O Eminencziája rövid idő alatt nagy áldozatkészséggel 8336 koronát kegyeskedett saját pénztárából adományozni templomom külsejének és tetőzetének helyreállítására. A szép külsővel azonban semmikép sincs arányban a templom belseje; nem illő a főmegye középpontjához, miért is Jézus szent nevében, szent Anna oltalma alatt, alázattal fordulok a jószívű adakozókhoz, különösen szent Anna tisztelőihez, kegyeskedjenek a templom belsejének Storno Ferencz, ihletett művész kezei által végzendő restaurálására szükséges költségekhez — mely mintegy 10,000 koronára rúg — adományaikkal nemeslelküleg hozzájárulni. Minden legkisebb adományt nyilvánosan fogok nyugtatványozni. Ki a szegénynek ad alamizsnát, Istennek adja, ki a templomra ad, még inkább Istennek nyújtja segítségét, s Isten nem is hagyja jutalom nélkül. Fizessen meg minden jótevőnek az édes Jézus, szent Annának unokája, és legyen szószólója a jószívű adakozóknak a Boldogságos Szűz, szentünknek legkedvesebb leánya.» Esztergom, 1900. szeptember 17-én. Számord Ignácz lelkész. Csodálatos az isteni Gondviselés útja; miként támasztott a kis mustármagból terebélyes fát! Mindenütt jóakarattal fogadtak; a tehetősebbek tekintélyes összeget áldoztak. Különösen az esztergomi főkáptalan érdemekben gazdag tagjai tűntek ki bőkezűségükkel, de a szűkebb anyagi viszonyok között lévők sem tagadták meg segítségüket. Nem egy ízben fogott el a meghatottság, midőn földhöz tapadt szegények, elnyomorodott özvegyek hozták filléreiket. A kik pénzbeli adományt nem nyújthattak, azok a munkásoknak lakást adtak; s ha másképen nem segíthettek, ajánlkoztak a festők szobájának súrolására, tisztogatására; egyesek készséggel adtak kölcsön ágyneműt a festők részére. A földműves polgárok sem hagyták magukat kéretni, hogy ingyenes fuvart vállaljanak, önként kínálkoztak. Ily kedvező körülmények között indulván meg a gyűjtés, rövid pár hónap alatt oly fényes eredmény követte azt, hogy a restaurálás költségei nagyrészben biztosítva voltak. Tehát beteljesedik az, amit egyik elődöm, hozzám intézett levelében álomnak mondott! Még az őszszel megkötöttem az egyezséget ifj. Storno Ferenczczel; bár mások kisebb árért voltak hajlandók vállalkozni a restaurálásra, mégis Storno Ferenczet kértem fel, mert ő azoknak a művészeknek egyike, kik fáradhatatlan szorgalmukkal s eddig létesített munkáikkal vívták ki azt a hírnevet, melynek most örvendenek. Az ő nevéhez fűződik a garam-szent-benedeki, körmöczbányai, oszlopi, a soproni 7 5 1
