Számord Ignácz: Az esztergomi Szent Anna templom és a vele kapcsolatos…

Tartalom - VII. A templom lelkésze

töltötte. Látván a templom árvaságát, nemes lelkében az a szép eszme fogamzott meg, hogy a Szent-Anna-egyház lelkészi állásának alapját megveti. Hogy e nemes gondolat kivitelét előmozdítsa, alapítványt tett a leendő lelkész jövedelmének gyarapítására; majd pedig házát s összes ingatlanait, melyeket ő megtakarított filléreiből apródonkint szerzett, végrendeletileg, azzal a feltétellel hagyta Szabó György nevü testvére gyermekeinek, hogy, ha ezek örökösök nélkül halnának el, az ingatlanok a lelkészi javadalomra szálljanak át. Szabó János született 1800. év január i-én (a mint ezt imakönyvében sajátkezüleg feljegyzé) Esztergomban, hol iskoláit is végezte; a papi pályára érezvén hivatást, felvétette magát az esztergomi főmegyébe, a theologiát Pesten hallgatta. Tanulmányainak befejeztével egy évet az esztergomi presbyteriumban töltött, hol őt 1824 február 22-én Benyovszky János, püspök, misés pappá szentelte. Egy évig Kiirthön (Komárom m.) mint káplán működött. 1825-ben a pesti központi papnevelő-intézetben tanulmányi felügyelő és egyetemi helyettes tanár lett s ez állásában a theologiai doctoratust megszerezte. 1833-ban a pozsonyi Emericanum aligazgatójává neveztetett ki, de egy év múlva, mint az egyetem hittani facultásának nyilvános rendes tanára visszakerült Pestre, hol az ószövetségi bibliai tudományokat s a keleti nyelveket tanította. Ismereteinek bővítése végett külföldön sokat utazott, kilencz nyelven beszélt. A rokonok állítása szerint, nagy nyelvismerete alapján, az a kitüntetés érte, hogy I. Eerencz Józsefet nyelvekre tanította. 1848-ban a rectori tisztet ő viselte. Szabó János élte vége felé az apostoli főjegyzői czímet kapta, 1857-ben pedig a nagyváradi kanonoki stallumot nyerte el, de ezt nem sokáig élvezhette, mert ugyanabban az évben május 27-én Gödöllőn, hol Horváth-Szeder Eerencz gazdatisztnél, mint távoli rokonánál, üdülést keresett, 17 napi szenvedés után elhalt. Plolttestét május 29-én Holló Mihály, fóthi prépostplébános, tanártársai s növendékei jelenlétében a gödöllői sírkertbe kisérte nyugalomra. Még élő rokonainak elbeszélése után írom, hogy magas, szikár testalkattal bírt, egyszerű, egyenes, szerény, takarékos és igen jószívű ember volt. Jó szivével és nagy befolyásával 1848-ban Kollár István, esztergomi plébánost, az osztrák fogságból ő mentette meg. 31