Számord Ignácz: Az esztergomi Szent Anna templom és a vele kapcsolatos…

Tartalom - III. A templom építése

Ugyanez alkalomra az esztergomi szent Benedek-rendü gymna­sium latin nyelvű ódát adott ki, melyben Rudnaynak nagy tetteit, különösen e templom építése által szerzett érdemeit dicsőíti. 1 Az alapkő letételétől három éven át, Packh János, prímási építész vezetése mellett, nagy gyorsasággal folyt a munka, melyre Pór József, Pór Antal, a jelenlegi esztergomi kanonoknak édes atyja ügyelt fel. Packh János bécsi származású fiatal építész volt, kire Khünel Pál, bécsi építőművész, a főtemplom tervezője, bízta az építés vezetését, s ki sok érdemet szerzett nemcsak Esztergom két monumentális épületének, u. m. a főszékesegyháznak és temp­lomunknak építése körül, de nevéhez fűződik a pannonhalmi temp­lom tornya s az ottani könyvtár épülete, továbbá a főmegye három más temploma. Erdemeiért a füssi kurialis nemességet nyerte. A gyors, de e mellett rendkívül szilárd munka azt eredményezte, hogy a nemes lelkű alapító nagy részben készen láthatta a templomot, csak a két kis torony hiányzott. A kupola keresztjét 1831. évi szeptember 7-én ünnepélyesen ö áldotta meg és jelen volt annak föltevésénél, mely alkalommal Argauer Máté, belvárosi plébános a következő beszédet tartotta: Fő-Magasságú Kardinál! Már akkor, midőn Eminentziád ezen Isten' ditsőségére, s különösen Sz. Anna' tiszteletére szántt ékes épületnek talpkövét megvetette, fölgerjedő belseim hevében alig türhetém, hogy legott harsány szóval ne hirdetném, annyi, olly fölséges jóakarat, és kegyelem, olly szent, olly ritka nagylelkűség mennyi, és melly buzgó áldásokra, melly szives hódulásra, melly örökös hálára lobbantá föl vélem együtt hű nyájamat. Most pedig e' pillanatban, mikor keresztény hitünk tzímerét, a' Keresztet ugyan e' templom' gyönyörű dombja' tetejére kitűzve szemléljük, most mikor már ezen szép műbe öszve állott kövek is szóllanak, — nem szabad, nem lehet halgatnom. De mit látok ? Eminentziád angyali szerénysége íme artzája szinén, minden voná­siban mutatkozik, és szinte' szemeimmel olvasom a' kegyes ajkain lebegő tilalmat, ne hogy nagyra termett' igen szép tehetségeit, halhatatlan érdemű ditső tetteit, istenes jámbor erényeit, feddhetetlen példás életét, határt nem ismérő jóvoltát, igaz Evange­liomi, 's Fő-Pásztori tökélletességeit szóba hozni merészeljem, nehogy mindezek említé­sével háborítsam mennyei érzésekben merengő lelkét. Engedek tehát, Fő-Magasságú Kardinál! és annyival inkább, mivel magam is Eminentziád méltó magasztalására se tsekély személyemet, se rebegő nyelvemet nem 1 A költemény czime: Eucharisticon honoribus celsissimi ac reverendissimi Dili Dni Principis Alexandri a Rudna et Divék-Ujfahi metropolitanae ecclae Strigon. Archieppi s. sedis Apostolicae legati nati, inclyti regni hung, primatis etc. Dum templi, quod cultui genitricis Deiparae in regia Strigoniensium civitate munificentia pietateque singulari erigit, memorialem fundaminis lapidem 2-a Julii 1828 feliciter polieret, dicatum A. R. gymnasio Strigoniensi ordinis s. Benedicti. Strigonii. Typis Josephi Beimel. 13

Next

/
Thumbnails
Contents