Szállási Árpád: Szegényháztól a kórházig – Esztergom egészségügyének története
A 20. század
között megbízottként Till József rendelőintézeti nőgyógyász vezette, majd 1967-ben nyert kinevezést a jelenleg is osztályvezető Kárpáthy László főorvos. Mint említettük, 1966-ban a szemészfőorvos és kórházigazgató Bárdy Károly pályázat útján elnyerte a győri kórház szemészeti osztályát, így a volt ,,Lazarett" emeletén kezdetben szerényen berendezett oftalmológiai részleg a fiatal és ambiciózus Halmai Ottó főorvos irányítása alá került. :!/,!) Elérkezettnek látszott az idő a röntgen-osztály önállósítására. Az eredetileg kórházi kápolnának épült és később gazdasági épületként használt jobb oldalon fekvő fronthelyiségbe költözött 1968-ban a röntgen-osztály, vezetésére az egykor Haynal-tanítvány Molnár János radiológus főorvost sikerült megnyerni. A meglévő gépparkot orthovoltos és felületi therápiás készülékekkel egészítették ki, így valóban korszerű röntgen- és radiológiai osztály lett belőle. A járóbeteg-rendelést Mattyasovszky Marianne szakorvos látta el. Az 1967-ben nyugdíjazott Markovics Dezső dermato-venerológus főorvos helyét a pécsi bőrklinikáról került Kiss Gyula tölti be, aki 1967 óta már a negyedik kórházigazgató „örökös" helyettese. Véradó Állomás néven a kórház Vérellátó Osztálya 1960-ban kezdte meg önálló működését. Élére a nagy elméleti felkészültséggel és laboratóriumi gyakorlattal rendelkező Mohos J. Zoltán kapott kinevezést. A Véradó 1966-ban saját épületébe költözött, a következő évben pedig Mohos főorvos átvette a kórház laboratóriumának vezetését, így 1967-től Pavlik József a Véradó Állomás irányítója. Az urológiai osztály 1958-ban önállósult 25 ágyas résszel, amelynek vezetője adva volt Marczel István főorvos személyében. Az 1973-ban történt nyugdíjazása után egy kibővült feladatkör az új főorvos Magyarsóki Ferenc feladata lett, aki öt év alatt korszerű megyei osztállyá fejlesztette új épületében ezt a nélkülözhetetlen „kisszakmát". Poliklinikai jelleget akkor öltött a kórház, amikor 1968-ban egy idegelmeosztállyal végre kiegészült. Leel-Össy Lóránt főorvosra hárultak egyrészt az osztályvezetői teendők, másrészt a megye neuropszichiátriai ellátásának megszervezése, korszerű alapokra való fektetése, megfelelő szakorvosi garnitúra kinevelése, a gondozások (epilepszia, alkohol) beindítása, a klinikai kontaktusok megteremtése, valamint a tudományos ambícióknak a saját példájával való felkeltése. Mindezeket a kórházi komplexumtól távolt, a megszüntetett tüdőosztály múlt századi épületében. Az intézet munkájára az egyes osztályok jelenlegi ténykedéseinek ismertetésénél még viszszatérünk. Patonay főorvosnak az 1973-ban történt nyugdíjazása után 1974—1980 között Nábrády János főorvos látta el az osztályvezetői teendőket. 1973-ban önálló osztály lett a fertőző pavilon, Seres Zsuzsanna főorvos irányításával. A nem terápiás kisszakmák közül sokáig a patológiai osztály volt a kórház „mostohagyermeke". Pedig Rokitansky óta tudjuk, 35 0 hogy korszerű klinikopatológiai konferenciák nélkül nincs korszerű diagnosztika. Amint korábban olvashattuk, pl. 1934-ben mindössze 16 boncolást végeztek egy év alatt. 35 1 Jegyzőkönyvek szerint pl. 1949-ben főleg a kriminalisztikai jellegűt 35 2 Darabos főorvos végezte. A kórház első szakképzett proszektora 1955—58 között Liszkai László volt, 35 3 aki üzemorvosi feladata mellett töltötte be patológus funkcióját. 1958 szeptembere óta van főfoglalkozású boncolóorvosa a kórháznak, az egykori Entz-tanítvány Kerekes Károly, aki nagy rutinra tett szert a pécsi Igazságügyi Orvostani Intézetben. Az 1934-es 73
