Szállási Árpád: Szegényháztól a kórházig – Esztergom egészségügyének története

A 20. század

helyére Seyler Emil került, aki több alkalommal képviselte a várost és a megyét a „Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Vándorgyűlésein" (1907, Pozsony; 1913, Veszprém), de furcsán és sajnálatosan érdekes, hogy az olyan papi városokkal szemben, mint Eger, Pécs vagy Nagyvárad, a prímási székhelyül szolgáló Esztergom soha nem pályázott az említett vándorgyűlések valamelyikének megtartására.

26/

5 Gönczy Béla a kórház területén lakott, a mostani Urológiai Osztály helyén levő igazgatói lakásban. A Réczey-klinikával és volt évfolyamtársaival igen szoros kapcsolatot tartott fenn, műtője klinikai szinten működött, noha kezdetben harmadmagával és mindössze hat ápolóval kellett dolgoznia. Vöröskeresztes tanfolyamot tartott az apácanővérek részére, a városban és környékén fogalommá vált a neve. Ö volt a mágnes, mely ide vonzotta a betegeket, írta róla az egyik újság.

2

6"' Az abszolút aszepszis betartásával a jól képzett sebészek már nem tartottak a laparotomiától, így a kellő időben műtőasztalra került bélsérülések (lövés, ütés stb. következtében), valamint a mechanikus és hűdéses bélelzáródások gyógyulási esélye szemmelláthatóan megnövekedett. Külföldön elsősorban Billroth, Bergmann és Bassini, itthon pedig Herczel és Réczey tanárok, nőgyógyászati vonalon főleg Tauffer munkássága révén a hasüregbe történő operatív behatolás rutinműtét lett. Elsősorban az altatás és a sterilitás bevezetésével, noha a műtéti technika is óriásit fejlődött. A sebészetről nemcsak Gönczy személye miatt szólunk többet. A nők általában otthon szültek, a gyermekhalandóság magas voltát szinte természetesnek tartották, a belgyógyászati betegek nagy részét pedig otthon is lehetett kezelni. A Szegényház ugyanis maradt a régi helyén. Ettől kezdve eltűnt az „ispita" szóhasználat (csak az Ispita-hegy őrizte tovább), a nép vagy a Simor-, vagy a Kolos-kórházról beszélt. Mert az új kórház legfőbb mecénásáról, Vaszary Kolosról kapta a nevét. A Buda utcán (ma Kossuth út) az emeletes, régi „ispitás szegényház" épületét Gogolák pék vásárolta meg, lassan kialakult az egészségügyi intézmények mai elhelyezése. A közegészségügyi helyzetről századunk első évtizedében Vimmer Imre polgármester adott számot írásban évente.

26

6 Megdöbbentő adat, hogy pl. 1905-ben a halálozás már meghaladta a születések számát.

26

7 Az egészségügy fejlődése paradox módon befolyásolta a mortalitást, mert a kórházban meghaltak, bárhonnan is jöttek a városba, Esztergom statisztikáját „rontották". A Kolos-kórház forgalma, azon belül különösen a menthetetlenek számaránya a háromszorosára növekedett.

26

8 Mégis azt kell mondani, hazánk demográfiai helyzete már akkor aggasztó volt. A szaporodás akkor is stagnált, olykor pedig negatív irányba mozdult ki. „Ilyen volt a helyzet az ország számos megyéjében és városában" — állapította meg a polgármester, amit részben helyi okok: szegénység, zsúfolt lakásviszonyok, rossz ivóvíz, magyaráztak.

26

9 A heveny fertőző betegségek között messze a kanyaró vezetett, 10%-os mortalitással. Viszont hála a diftériaellenes szérumnak, 15-ből 13 eset meggyógyult. Az iskolák nem feleltek meg a korszerű higiéné követelményeinek. Pedig Esztergom akkor is iskolavárosi rangot viselt. Változatlan gond a vízvezetékkel és csatornahálózattal való ellátás. A zsúfoltság miatt magas a tüdőbetegek aránya. A szülésznők táskáját negyedévenként vizsgálják, gyermekágyi lázzal szerencsére már alig lehet találkozni. A himlőoltást és újraoltást száz százalékig elvégezték az arra illetékes orvosok. A boltok, piacok és műhelyek közegészségügyi felügyeletére komoly gondot fordítottak. A századelőn még ritkán akadt jóléti állam, 50