Szállási Árpád: Szegényháztól a kórházig – Esztergom egészségügyének története

Az Árpádház kihalásától Mohácsig

is látható, hogy miután épségben visszatért Magyarországba, az Ür ezerháromszázötvenkettedik évében Esztergomban Péter fia Tamás mester házában, Jakab fia Miklós alkamarás jelenlétében átadta neki négyszáznégy színaranyból készült aranyláncát, hogy az említett klastrombeli fráterek fogadják szívesen őt, ha majd ott eltemetik."

6'

1 Tudjuk, nem IV. Béla mellé temették Esztergomban, és az átadott aranylánc után még harminc évig uralkodott legnagyobb lovagi királyunk. Sebesülése bizonyítja, hogy még sebészfelcser sem akadt kiváló seregében. A monda szerint a katonák egymást ápolták. Később, mikor egy ma már kideríthetetlen krónikus betegséget kapott, annál több orvos fordult meg közelében. Udvari doktora, Albert kalocsai nagypréposti stallumot kapott, Lippán volt egy Péter, Körmöcbányán András, Zágrábban pedig egy Jakab nevű orvosa, de nem tudták meggyógyítani. Ezért hozatta Montpellier egyeteméről a híres Radlicza János lengyel származású orvost, akit jutalomképpen Krakkó püspökévé tett, majd Demény László doktor a nyitrai stallumot kapta. Ügy látszik, lovagi királyunk egyházi méltósággal honorálta gyógykezelőit. Ismert, hogy szellemi hátrányaink csökkentésére V. Orbán pápa jóváhagyásával 1367-ben megalapította a pécsi egyetemet, amely a hódoltság kezdetéig, 1543-ig működött. Pécs és Esztergom egyazon esztendőben ke~ rült az ozmánok hatalmába. A pfécsi egyetem a bolognai universitás mintájára épült, ez úton jutott hozzá az arab medicina, Avicenna (aki Szt. István király kortársa volt) és Averroes szelleme.

6

5 Nagy Lajos király idejében pestisjárvány tizedelte a lakosságot, mely Esztergomot sem kerülte el. Utólagos becslések szerint míg Olasz- és Franciaországnak kb. egyharmada lett a pestis áldozata (ekkor született Boccaccio Dekameronja, mely igazán nem apológia az emberi bűnöket ostorozva), addig Magyarországnak mintegy tíz százaléka. Valószínűleg, mert kevesebb volt a városlakó nálunk. 1348-ban „a világnak három részein oly rettenetes döghalál uralkodott, hogy ilyen beteges ember a másikat csak lehelletével is megölte" — olvashatjuk Pethő Gergely krónikájának 184. oldalán. A pestis nyomában önostorozó menetek (flagellánsok), zsidóüldözés, akiket kútmérgezéssel gyanúsítottak Európa-szerte. Esztergomnak hazánkban a legkorábban volt hitközsége, nincs utalás rá, hogy itt bántódásuk történt volna. Az annalesek szerint e város lakossága kisebb intrikára igen, de végletes megtorlásokra cohasem volt hajlamos. Akadt bajuk épp elég. A már említett Ladomér érsek (1279—1298), ez a fanatikus egyházi diktátor 1294-ben kiközösített tizenöt mészárost, akik inkább nem tudták, mint nem akarták beszolgáltatni az eklézsiának az ökörbőr-rész'esedést. A klérus és a polgárság közti vita a XIII. század végétől a mohácsi vészig tartott, Zolnay László szerint ez volt „történelmünk egyik leghosszabb pereskedése"

6

6. A két nagy Anjou-király után Luxemburgi Zsigmond hosszú (1387— 1437) regnálása következett, idejét szinte végigutazta, Esztergomba legföljebb pár napra jutott el. Előbb magyar király, később német-római császár, aztán cseh király, következésképpen Budán ritkán tartózkodhatott. Magyar királyként az oligarchák ellen, német-római császárként főleg a huszitizmus terjedésének megfékezésére törekedett, aztán a cseh trónért, végül valamennyi cím és kiterjedt hatalom birtokában a fokozódó török veszedelem ellen kellett diplomáciai fondorlatokkal (született mestere volt), valamint fegyverrel szembeszállni. 18