Szállási Árpád: Szegényháztól a kórházig – Esztergom egészségügyének története
Az Árpádház kihalásától Mohácsig
meg Székesfehérvárott, ám Károly Róbert VIII. Bonifác pápa segítségével (a magyar főpapok és a római egyházfő nem értett egyet a trónutódlásban) két ellenfelét végül kiszorította az országból. A trónviszály Esztergomra is súlyos következményekkel járt; Vencel marcona katonái 1304-ben a nemrég még királyi várost alaposan kifosztották (ekkor vitték el István király kardját is), s Tamás érsek csak 1307-ben tudta visszafoglalni. Igaz, Károly Róbertet 1301-ben már egyik esztergomi főpap híve megkoronázta, de a hivatalos és hagyományos ceremóniára csak 1310-ben került sor Székesfehérvárott. Első Anjou-királyunk uralkodása alatt, amely négy évtizedig úgyszólván az oligarchák elleni harcban edződött, a székesfőváros átmenetileg a közeli Visegrádra került. 6 0 Esztergom első világi orvosa, akinek nevét is tudjuk, Perectoldus mester. Weszprémi alapvető művéből idézett 1332-es keltezésű oklevél szerint „mindenkinek tudtára akarjuk adni, hogy főmagasságú Károly királyunk, Magyarország stb. felséges királyának cirolikusa, azaz sebészorvosa, a gondos és tisztelt Perectoldus mester, az említett város lakóival egy ház megvételéről tárgyal, amelyben ha Visegrádról néha Esztergomba kirándul, a lehető legkényelmesebben meglakhatna. Hogy olasz származású volt, elárulja az a körülmény, hogy a latinusok városrészében és nem máshol akart házat venni." 6 1 Végül Perectoldus (Berchtold) esztergomi lakásgondja egyszerűbben oldódott meg. Jó feudális szokás szerint Károly Róbert az egyik polgártól „felségsértés" címén (erre mindig lehet okot találni) elkoboztatta házát, s nagylelkűen orvosának adományozta. Közben meghagyta a városi tanácsnak, hogy a birtokváltás törvényesítésére adománylevelet állítsanak ki. Ugyanekkor folyt a pörösködés az esztergomi keresztesek és a veszprémi káptalan közt a budai, illetve az esztergomi hévizek jövedelme miatt, amely 1329-ben fele-fele alapon való megegyezéssel ért véget. Űgy tűnik, Károly Róbert bizalmi emberei kedvelhették Esztergomot, mert Gekmin (eredetileg Kekkmann) nevű budai gyógyszerésze is szőlőt szerzett a város határában. Később az egyik kanonokával elcserélte. 6 2 Anjou Károly fiának, Nagy Lajosnak esztergomi kapcsolatáról annyit tudunk, amennyit az annalesek a mindenkori magyar érsekhez fűződő viszonyáról megőriztek. Esztergomban lett érseki helynök Küküllei János tudós krónikás, aki 1347—1353 között a királyi kancelláriában a nótárius secretarius tisztséget töltötte be. E minőségében kísérte el Nagy Lajos királyunkat az 1347., illetve 1350. évi itáliai hadjáratára. Ő és egy névtelen minorita szerzetes írta meg királyunk kalandos krónikáját, amelyet Arany János is forrásműként használt a Toldi-trilógiához. Küküllei később esztergomi kanonok és érseki helynök lett. Nagy művének az ötvenedik fejezetében olvashatjuk: „egyes helyeken meg egész Magyarországon és a szomszédos országokban is dúlt a dögvész. És különböző időkben éhínség is volt, mert a sáskák és egerek elrágták a kalászokat és a többi vetést. Több ízben is nagy földrengés volt egyes helyeken." 6 3 A második nápolyi hadjárat idején Aversa ostrománál a nagy király lábába nyíl fúródott, melyet Laczkfi István vajda rángatott ki. A szó szoros értelmében. A korabeli krónika feljegyzése szerint az uralkodó a következőket mondta: „ezért, ha látod, hogy meghaltam, vedd fejemet és szívemet, s vidd el anyámnak. És majd ha ő keservesen megsiratott, temess el Esztergomban, Béla király sírja mellé". Béla király alatt itt a IV-et értette, az ő sírhelye van (ma sem tudni pontosan, hol) Esztergomban. Majd a krónika így folytatódik: „nyilvánvaló bizonysága ennek abból 17
