Szállási Árpád: Szegényháztól a kórházig – Esztergom egészségügyének története

PATOLÓGIA

PATOLÓGIA Az osztály kezdettől fogva megosztott: laboratóriumi és távolabb bonctermi részlegből áll. Az utóbbi a régi hullakamrákból alakult ki, kezdetben hűtő nélkül, később hat férőhelyes hűtővel. A laboratóriumi részleg 3 költözés után jelenleg a 4. helyen működik, kettő laboratóriumi, illetve irodahelyiséggel és egy főorvosi szobával, szociális létesítmények nélkül. Az évek során a létszám változott: évekig kettő laboratóriumi asszisztenssel, idős és fiatal, italos és nem italos „boncsegédekkel" dolgozott az osztály. A főorvoson kívül néhány hónapig egy-egy orvos is jelen volt, de ők más és jobb helyet találva pályát változtattak. Ma már egy szakorvossal, három asszisztenssel, egy vizsgázott boncmesterrel, egy boncsegéddel, egy adminisztrátorral egészült ki a létszám. Sőt — miután 1979-ben a szűrő jellegű cytológiai vizsgálatokat bevezették — három cytológiai előszűrő asszisztens is rendelkezésükre áll. A boncolások egy részét hosszú évekig a dorogi kórházban, a hatósági, rendőrorvosi boncolások nagy részét falusi hullaházakban végezte az egyedül dolgozó főorvos. A kórházak egyesítése és a rendőrorvosok megjelenése után a halottakat bonctermükbe szállítva helyben boncolják. Ez — az utazásokat kiiktatva — egyszerűbbé teszi a munkát, de a zsúfoltságot növeli. A kezdeti kb. évi 150—-200 helyi és mintegy 60 vidéki boncolás után ma már 500—800 boncolás történik egy boncasztalon. Kezdetleges műszereiket modernebb eszközök váltották fel. Nőtt ugyan a mikroszkópok száma, bár még mindig nem érte el a mikroszkóppal állandóan dolgozók számát. A kórház növekedésével együtt emelkedett a kórszövettani vizsgálatok mennyisége, és ma már eléri az évi 3000-4000-et. Bizonyos speciális biopsiás vizsgálatokra is képesek. A klinikopatológiai konferenciák rendszeresebbek, mint korábban. Néhány tudományos előadás tartására is futotta idejükből. 126 Dr. Kerekes Károly 1958 — kórboncnok főorvos