Sárosiné Pusztai Rózsa: A Milleniumi Esztergom az idegenforgalom tükrében

Tartalom - 12. MELLÉKLETEK

-5Tehát Hillebrandt tervei szerint lebontották a kelt felé néző várfalakat és sáncokat. A feljegyzések szerint csak 1764-ben 93 főből álló csapat 10650 köböl földet mozgatott meg. „Kelet felé 20 öl széles lejtős utat készítettek". A Várhegy „sapkáját" levágták és leterítették eléje. (Ez a mai út alapja.) A kőtörők itt 4230 „köböl" falat bontottak le és terítettek szét. 1965-ben Barkóczy érsek halálakor megszakadtak a munkálatok. Csak Rudnay Sándor érseksége folytatódott, aki Kühnel Pál kismartoni származású építészre bízta a korszak legnagyobb szabású építkezését. Kühnel gyorsan elkészítette azokat a terveket, amelyek hasonlítottak kissé az előző tervezői elképzeléseihez, de mégis inkább a mai is látható épületegyütteshez áll közelebb. A székesegyházhoz É-ról és D-ről csatlakozó érseki palotát, 2 db mélyebb szinten álló papnöveldét és hozzájuk kapcsolódóan kanonoki házak sorával zárta volna le a teret. Ha ez sikerült volna, hazánk legszebb klasszicista tere készült volna el! Kühnel a helyszíni munkákat a szintén kismartoni Packh Jánosra bízta. A munkálatok 1821ben Kühnel Pál tervei szerint kezdődtek. 1822-ben bekövetkezett halála után Packh János folytatta az építkezést. Kicsit változtatott csak elődje tervein. Ugyanúgy meghagyta volna a patkószerűen összezáródó, a székesegyház felé erősen emelkedő teret. Az elképzelés Rudnay prímás halála miatt nem valósult meg. Pedig 1832-ben állt a 6-6 kanonok ház (a két oldalon) és az északi Szeminárium alapozási munkálatai is. (A Bazilika altemploma, főhajója mellékkápolnái és a kupolatartó boltívek is. De a Bazilikáról itt most nem írunk!) Packh János 1839-ben meghalt. 1840-ben Hild József kap megbízást az újabb tervek elkészítésére. Az építkezést 1861-ben folytatják. Scitovszky János érsek idejében Hild József tervei alapján Feigler Gusztáv irányításával kezdik a meglevő alapokra felépíteni az Érseki papneveldét. Csak ez az egy épül meg! Átadása 1865. okt. 6-án volt. Azok a megmentésre váró klasszicista épületek, amelyekről írni szeretnénk tehát végül KühnelPackh-Hild munkásságát dicsérik. Most szeretnénk egyenként bemutatni ezeket az épületeket és az itt található szobrokat. Elindulunk újból a túristákkal „a Várhegy lábánál" levő Szt. István térről. A széles út két oldalán - egymásnak tükörképként - húzódnak a kanonoki házak.