Sárosiné Pusztai Rózsa: A Milleniumi Esztergom az idegenforgalom tükrében

Tartalom - 12. MELLÉKLETEK

-1 „... Rossz fóld, de megterem itt legalább a csend virág a nyugtató lótuszom, s odalent kertem az egész táj, hol óriás csiga kétszarvú dómjával e bölcs bazilika. Egy kis darab enyim ... De hát hol a mienk, amit épúgy védjen a törvény és a rend? Hogy bölcs nemzeteken bíró ököl s iga legyen, miért hagyod, óh szent bazilika? ..." (Babits Mihály: Dal az esztergomi bazilikáról) Esztergom, a mi kis városunk Magyarország fővárosa volt. Azóta a magyar államalapítás bölcsőjéből, az első és akkor egyetlen királyi városból közepes méretű városka lett. Összezsugorodott. Vagy tán nem is ez történt, csak a történelem nőtte túl? Ma már az országos döntések nem itt születnek. De mint a családban a bölcs öreg, O is megtartotta rangját, csodálatos értékeit. Ki ne ismerné Esztergom nevét? Még a külföldiek előtt is jól ismert. Kora tavasztól késő őszig turista buszok jönnek-mennek a Várhegy környékén. Vendégmarasztaló város lenne a mienk, büszkén szeretnénk megmutatni „kincseinket". Csakhogy a kincsek megkoptak, megsérültek. Olyan sok dolgozatot írtunk már megmentésre váró építészeti emlékeinkről! Miért nem védi „a törvény és a rend", ahogy Esztergom költője, Babits Mihály írta? így aztán a turisták nagy része a Bazilika és a Keresztény Múzeum megtekintése után visszapattan autójába - és irány vissza Budapestre! Most gondolatban mi is a kirándulókkal érkezünk Visegrád felől. A csodás látvány, az elénk táailó Bazilika mindenkit ámulatba ejt. Mi is büszkék vagyunk Magyarország legnagyobb templomára, és gyönyörű kis Várunkra. Mégsem ezt írjuk le. Hagyományainkhoz híven elhanyagolt építészeti emlékekről szeretnénk szólni. Most azokról, amelyek itt, a Vár és a Bazilika mellett állnak. Ezek a Vártér=Szt. István tér részei, melyeket naponta több száz vagy talán ezer?! kíváncsi ember tekint meg. Ezekért az épületekért írjuk pályázatunkat.