Pifkó Péter [et al.]: Esztergom helytörténeti kronológiája a kezdetektől 1950-ig

Történeti bevezető A mai Esztergom és környéke az őskortól lakott településnek számít. A Várhegyen és a városban már a paleolitikumtól gazdag régészeti leletanyag került elö. A római korban jelentős erődítmény épült ki a Várhegyen, amely a Solva nevet viselte, s egyben a Duna menti limes vonal egyik fontos erődítménye volt. A későbbi királyi város területén, valamint a Bánomban is igen értékes római kon régészeti leletek kerültek elő, bizonyítva a hely fontosságát. Ugyancsak a régészeti leletek bizonyítják, hogy a népvándorlás korában sem maradt Esztergom lakatlan hely. Hun, germán, avar, kelta leletek sokasága jelzi kereskedelmi és történelmi nagyságát. A római korból megmaradt erőd és útrendszer indokolta, hogy 970 körül Géza nagyfejedelem a Várhegyre tette állandó székhelyét. Esztergom nevét az újabb kutatások szerint a dunai bolgár eredetű bőrpáncél készítőinek településéről kapta. Itt született 969-75 táján Szent István első magyar király, akit 1001. január elsején itt koronáztak meg. Ehhez az évhez kapcsolódik az esztergomi érsekség megszervezése is. Esztergom egyben a vármegye székhelye, az Árpád-házi királyok székvárosa és Magyarország fővárosa is volt 1256-ig IV. Béla koráig. A királyi várost és a várat apróbb települések sora övezte. A közel 20 településből legnevezetesebb Kovácsi volt. Itt működött a 13. századig Magyarország egyetlen pénzverdéje, s ide szolgáltatták be évente az ország királyi adójövedelmét is. A többi településen a királyi szolgálónépek laktak. Jelentős városfejlesztő tényező volt az útkényszer, a város árumegállító joga. így vált lehetségessé, hogy a vár alatt a Szent Miklós és Szent I.örinc templomok környékén kialakult az úgynevezett latin város, amelyet Lübecki Arnold már metropolisként emleget 1189-ben. amikor Barbarossa Frigyessel átvonult itt.1147-ben VII. Lajos is megfordult Esztergomban, amikor a keresztes hadakkal átvonult Magyarországon. A virágzó kereskedelemnek és életnek a tatárjárás vetett véget 1242-ben. A királyi városban a tatár seregek borzalmas pusztitást végeztek, de a királyi várat nem tudták elfoglalni, mert azt katonáival Bajóti Simon megvédte. A város megmaradt lakossága a várba menekült. A tatárjárás után IV. Béla a királyi székhelyet Budára helyezte át, s a királyi palotát az esztergomi érsekség kapta meg. Korábbi királyi fényét, gazdagságát már nem nyerte vissza a város, de mint az esztergomi érsekség székhelye, továbbra is országos jelentőségű maradt. A III. Béla által kibővített királyi vár mellett a Várhegy legjelentősebb építkezése a Szűz Mária és Szent Adalbert tiszteletére emelt székesegyház volt. Ide temették el III. István királyt is 1172-ben. 7