Pifkó Péter: Fürdőélet Esztergomban
A Mala-forrás környezetét a kiegyezés után rendezték, a KisDuna parti kavicsteraszból szerteszét fakadó vizeket téglafalazatú galériaágakkal gyűjtötték össze és úgy vezették a malomból kialakított fürdöházba. 1896-ban 5 bd, 13-26 m-es kutat telepítettek az ún. Mosó-forrás környékére. A források hőmérséklete 2528 °C között változott, eredeti hozamukat - mérések hiányában nem ismerjük, de magas Duna-vízállások idején 10 000 l/percnél is több langyos karsztvizet szolgáltathattak. A kisvízi időszakokban a forráshozamok jelentős része a ka vicsterasz talajvíz-tárolóján keresztül a Duna medrébe szivárgott el. A Nagy-Duna parti Sobieski sétány környékén ugyanis az óholocén homokos kavics közvetlenül a főkarsztvíztároló felsőtriász mészkövekre-dolomitokra települt. A Várhegy É-i szélénél, a Molnár-sor környékén is észleltek szökevény-forrásokat, valószínűleg e peremi vetőzónával összefüggésben (Schmidt E.R. et al.: 1962.). Miután a város 1900-ban megvásárolta a területet, melegebb termálvíz feltárása céljából 1909-ben megfuratták a B-5. jelű, „Szent István" karsztkutat a Zsigmondy Béla féle céggel. A 118 m-ben megütött 1 m -es hasadékból feltárt 29 °C-os kifolyóvízhőmérséklettel nem voltak megelégedve, ezért a fúrást 323,5 mig továbbmélyítették a német Raky céggel. Ennek az lett az eredménye, hogy a felszíni vízhőmérséklet csökkenni kezdett: 140 nies talpmélységnél 1372 l/perc, 157 m-nél 2314 l/perc 27,5 °C-os, 225 m után pedig 3472 l/perc 26,5 °C-os vizet kaptak, a kútbeli lehűlés növekedett. A végleges kiképzésű Szt-István-kút 1910. VIII. 4-én 2768 l/perc 29,6 C-os karsztvizet szolgáltatott szabad túlfolyással, nyugalmi szintje +8,51 m-re a dunai vízmérce 0pontja felett (109,47 mBf szinten) állt be (Kassai F.: 1948). A 20as években 2000 m 3/nap vagyis 1389 l/perc 29 °C-os vizet szolgáltatott szabad túlfolyással (Einczinger F.: 1933.), ami arra utal, hogy a 118 m-ben eredetileg feltárt hasadék vízszolgáltatása állandósult, - ezt a későbbi (1945 évi Albel F.-féle) vizsgálatok is igazolták. 58