Pifkó Péter: Fürdőélet Esztergomban

A Takarékpénztár mindenkor nagy súlyt helyezett a magyar ifjúság, a magyar jövő nemzedék nevelésére és így boldogok vagyunk, hogy ezen új létesítménnyel is szolgálatára állhatunk ennek a fontos nemzeti érdeknek. " Nem lennénk igazságosak és hűek akkor, ha csak a strandfürdőről, s annak előnyeiről írnánk Sa népfürdőről, a dunai strandfürdőről szót sem ejtenénk. Már 2 évvel a takarékpénztári uszoda megnyitása után 1901ben megjelentek az első észrevételek. ma úgy áll a helyzet Esztergomban, hogy a Dunán egy rozoga nyári fúrdö van (Korányi volt fürdője) melynek tarifája bár alig látogatják, oly magas, hogy azt szegényebb sorsú alsó tízezer erszénye nem csak, hogy nem bírja de javarészt soknak egy egész napi élelemre bőven elég. A Malyáról, amely elvégre is nem szabad folyású víz nem is szólhatunk." Egy olcsó hűsítő, közegészségügyileg megfelelő népfürdő mellett foglaltak állást. A fürdő elkerítését olcsó fával az esztergomi és párkányi fakereskedőktől várták. Bármilyen csekély összeget emésztett volna fel a népuszoda az eszme tettéválása, mint oly sok mindenjévtizedekig váratott magára. A város szegényebb sorsú lakossága népfürdő híján továbbra is a szabad Duna hullámai közt keresett felüdüléstfvállalva annak veszélyét, amelyet a gyorssodrású szeszélyes folyam jelentett. 1934-ben vetődött fel ismét élesebben a népfürdő gondolata. „ ... a Nagydunát nagy előszeretettel keresi fel nyáron a közönség. Szép itt a part, alkalmas a terület a strandolásra és mindenek felett azért is szereti a közönség a dunastrandot, mert itt a napfény, a levegő a viz igen olcsó, nem feszélyezi semmi tilalom vagy időrend. Úgy strandol, ahogy akar. Vasárnap és ünnepnap az idegenek lepik el a dunapartot. Volt már olyan nap, mikor háromezer ember is strandolt a Dunán." 43