Pifkó Péter: Fürdőélet Esztergomban

Előszó Köszöntöm Önt, aki remélhetőleg olvasni fogja e kiadvány lap jait és felkeltik érdeklődését a régmúlt képei Esztergom fürdőélete iránt. Nagyon röviden összefoglalva hazánk területén először a rómaiak építettek fürdőket. A középkor embere azonban nem tulajdonított tűi nagy jelentőséget a víz jótékony hatásának, átmeneti hanyatlás után a budai hőforrások vizeire épült fürdőkultúra a 15. század derekától újra virágzásnak indult. A török 150 éves uralma alatt a fürdőkultúra tovább fejlődött. Az esztergomi fürdőhöz hasonlóan számos fürdőt építettek szerte az országban. A 18. század végére már gyógyfürdőközpontokról is beszélhetünk, a parádi fürdőházat már gyógyításra is használták. Magyarországon mindig nagy fontosságot tulajdonítottak a fürdőügynek. Európában elsők között 1891-ben alakult meg az Országos Balncológiai Egyesület. Esztergomban a gőzfürdő, fedett uszoda, majd csúcspontként a strandfürdő építése tetőzte be a fürdőkultúra fejlődését, amely az 1940-es évek végéig virágzott. Ebben az időben Esztergomot mint lehetséges gyógyfürdőközpontot emlegették. A későbbi évtizedekben viszont a dorogi szénmedencében folytatott nagyvonalú, túlerőltetett bányászat évenként 54 millió köbméter bányavizet emeltek ki, eredmény a karsztvíz-szint nagymértékű csökkenése. Ennek hatására az esztergomi 29 Celsius fokos víz lassan hűlni kezdett. 1986-ban 24 celsius fokos vizet is mértünk. Ma már a bányászat megszűnésével karsztvíz-szint újra emelkedik, a víz. hőmérséklete télen - nyáron tartósan 27 - 27,5 celsius fokos. Reményeink szerint hamarosan eléri a víz hőmérséklete a 28 celsius fokot, mely a termálvíz, kategória alsó határát jelenti. Helyi rombolással is „büszkélkedhetünk". A legkorábbi az úgynevezett női uszodát háborús sérülései helyreállítása helyett lebontották és a medencét tápláló forrást 1965-ben mintegy 3