Pifkó Péter: Fürdőélet Esztergomban

E/ek közül legfontosabb az u.n. Malya Barlang forráscsoport a térszint alatt mintegy 3-4 méter mélységben. A hévizet egy 473 méter hosszú téglával kifalazott folyosórendszer vezette, irányította. A folyosók egy része benyúlt a Szent Tamás hegy oligocén kori laza kőzetei közé, más része egész a strandig vezetett. Régebben e rendszert törökkorinak vélték, de az E.T. monogramé téglák Eggenhoffer Tamás téglagyárában készültek a 19. század elején. Tehát kiépítése is ekkor történhetett. Az egyik ág az uszoda, majd a strand medencéjéig terjedt, a másik egy zsilipen keresztül a Dunába ömlött. A tervezett új medencéhez a legfontosabb forrás is a fürdő területén volt. A Szent István artézi kutat 1909-ben kezdtek cl mélyíteni. A mélyítés előtt mindössze 18-26 méter mély volt. A fúrást Zsigmondi József mérnök vezette, s eredetileg 500 méter mélységig akartak lehatolni, azonban a kemény sziklás altalaj ellenált a fúrónak. Ekkor a Raky-féle németországi mélyfúró R.T t bíztak ineg a további munkálatokkal. A gőzüzemmel hajtott fúrógép 323 méterighatolt le. Ez nem jelentett különösebb hátrányt, mivel a kívánt vízmenynyiséget így is elérték. Magasabb dunai vízállás mellett 70 ezer hektoliter, amíg alacsonyabb vízállás mellett 30 ezer hektoliter vizet nyertek. E mellett az. egész rendszer összefüggésben állt, a tokodi és a dorogi karsztvizekkel is. A víz hőfoka is megfelelő volt, hiszen már 30 méterről 27,5 C fokos vizet, míg a mélyebb rétegekből 29 C fokos vizet nyertek. A fürdő területén kívül az u.n. Mosó-forrás az említett Szent István forrástól mintegy 40 méterre északnyugatra, valamint a Kőfürdő forrásvize kb. 150 méter távolságra fakadt. A távolabbi források ellátták a régi uszodát a kád és tükörfürdőket, amíg a Szent István-forrás biztosította az újonnan tervezett második uszoda teljes vízszükségletét. 23