Pifkó Péter: Fürdőélet Esztergomban

A/ 1

840-cs évek pezsgő fürdőélete a Bach rendszer alatt megcsappant. Mintha az embereknek a fürdőzéstől is elment volna a kedvük az önkényuralom nyomasztó éveiben. Előrelépés csupán a hévíz vizsgálatában történt. 1856-ban vízmintát vettek a fórrá sokból. Rendtcnbacher professzor laboratóriumában Schcnek István és Than Károly analizálta és megállapították, hogy káliumban, nátriumban és magnéziumban igen gazdag. E gyógyvizet 1863-tól, s különösen a kiegyezés utáni években kezdték felfedezni és újra használni. A Fürdő Szálló mellett a káptalan egy fürdőházat is épített, amelyben kád tükör és gőzfürdő is volt. Szintén a mai Kis-Duna sétány felőli részén hévizű kád és tükörfürdők voltak. E fürdőket hirdeti 1864-től Vezér János fürdőtulajdonos és vállalkozó a következő szöveggel: „ Alulírott tisztelettel jelenti a nagyérdemű közönségnek, hogy F. évi (1864) Április hó 24-én valamint a héwizes TükörFürdők,ugy a melegített Kád-Fürdő is a tisztelt közönség használatára átadatnak. A t. közönség részéről eddig tapasztalt részvét megtartását ezentúlra is fenntartani fő törekvése leend." Vezér János a mai szóhasználattal élve igazi több lábon álló vál lalkozója volt Esztergomnak, s e mellett igen aktívan részt vett a város társadalmi életében is. A Lövész Egylet pénztárosa, Tűzoltó Egylet alelnöke, a Szent Ignác Temetkezési Egylet igazgatója volt. Mint a városi Fogyasztási Hivatal pénztárosa ment nyugdíjba 1891 -ben, s még ebben az évben a lipótmezei tébolydában be is fejezte életét. E színes egyéniségről elmondhatjuk, hogy gazdasági és társadalmi tekintélyét fürdőivel alapozta meg. Korábban szabadstrandja volt a Nagy-Dunán, ezért 1891-ben halála után a mai Nagy-Duna sétányt Vezér útnak nevezték el. 14