Pifkó Péter: Fürdőélet Esztergomban

Egyébkent még a 19. század végén is tükörfürdők néven jelölik a térképek, s az 1890-es években átalakításokat végeztek rajta, s 1951 -ig volt használatban. (3. kép) A 18. század végén a mai Fürdő Szálló és strand területén nádas, mocsaras, hínáros Hévíz-tó volt, s lóusztatásra használták. Télen is békák brekegtek a tóban az ideérkezők nagy csodálkozására. A tó két végén malom volt, ahogy ezt a korabeli térkép is jelöli. Az egyik az északnyugati részen állt a mai Malom utca Dunaparti végénél. Ezt 1792-ben Sándor Antal királyi kamarás vette meg. Bajnai kastélya mellett Esztergomban is volt palotája (Jókai u. 1.), ahol 1773 és 1804 között lakott. Sándor Antal volt, aki elsőnek tett kísérletet arra, hogy e mocsaras vidéket kultúrált fürdőteleppé változtassa. E szándékáról Helischer József városi tanácsos így emlékezik meg. Sándor gróf sok száz tölgyfatörzset mélyített be az iszapba és az ezek felen szétterített, máshonnét odaszállított földdel megmagasította a talajszintet, a források vizét pedig medencékbe gyűjtötte össze és föléjük ízléses fürdőépületet emeltetett, amelyet fákkal és virágokkal ültetett körül. ..." Sándor Antal a malmot is újra építette, úgy hogy a földszinti részen továbbra is a malom működött. Az emeleti részt kényelmesen berendezte az öt fürdőmedencében elfáradt vendégek pihenésére és szórakozására. Kezdeményezésére így megnyílt a török kor utáni Esztergom első nyilvános fürdőtelepe. Ez a felvirágzás nem tartott sokáig, mivel a gróf nézeteltérésbe keveredett a prímási uradalommal, s eladta a malmot és a fürdőt is. Az új tulajdonos csak a malmot üzemeltette, s a fürdőt teljesen elhanyagolta. így ez. az 1820-as évekre az enyészet martaléka lett. 11