Osvai László: Az Esztergomi Kolos Kórház építéstörténete 1892-1902

1901

Abban a reményben, hogy Budapes­ten többet tehetnek érte, a fővárosba szállították. Ekkor azonban az állapota már válságos volt. A Réczey Klinikán egész bal karját fel kellett vágni. Buda­pesten a haldoklót meglátogatta a sógo­ra, dr. Pauer Imre egyetemi tanár, Andrássy János alispán felesége és ter­mészetesen Gönczy Béla is. Szeptember 18-án délután hunyt el. Dr. Mátray / Rothkrepf / Ferenc Fóton született 1843-ban. Édesapja a Károlyi család orvosa volt. Nagyművelt­ségű édesanyja irányította a nevelését. Az egyetem elvégzése után Soroksárra került körorvosnak. Ide feleségével, Pauer János váci városi tanácsos Erzsé­bet nevű lányával költözött. Nem soká­ig volt azonban Soroksárott, hisz 1873­ban már Esztergomban telepedtek le. 6 év múlva járási orvossá nevezték ki. Ér­deklődésének középpontjában a köz és népegészségügy állt. 1 894-ben dr. Feichtinger nyugdíjba vonulása után ő lett az esztergomi közkórház megbízott igazgatója. 2 éven keresztül irányította a kórházat. Mindent megtett azért, hogy mielőbb egy új közkórház épüljön. Hangversenyt szervezett, és számos be­adványt szerkesztett e cél érdekében. 1896-ban lemondott a kórház vezetésé­ről. Az Országos Orvosszövetség szer­vezésének egyik úttörője is ő volt. A he­lyi szervezet vezetőjeként nem kis ré­sze volt abban, hogy 1901. szeptembe­rében országos kongresszusukat Eszter­gomban tartották. 1899-től Lipthay János után a me­gyei főorvosi címet is elnyerte. Szigorú szabályzatot adott ki a körorvosok szá­mára, ami nem váltott ki osztatlan lel­kesedést. Munkásságát ugyanakkor min­denki elismerte. Dr. Rapcsák Imre Vác­ra történt távozása után ő lett a Vörös Kereszt Kórház igazgatója. Nem soká­ig töltötte be e tisztségeit, hisz az emlí­tett munkahelyi baleset következtében 1901. szeptember 18-án délután 4 óra­kor elhunyt. 29 évet élt együtt feleségé­vel Pauer Erzsébettel. Egyetlen gyerme­kük Ferenc, tragikus körülmények kö­zött halt meg. 1901. szeptember 18-án a Vörös Ke­reszt Kórházban ravatalozták fel. Esz­tergom városa itt búcsúzhatott el tőle. A ravatalnál a város és a megye minden jelentősebb tisztségviselője lerótta ke­gyeletét. A valódi temetésre másnap került sor Vácott a "Hét kápolnában" (116) Az új kórház építésének egyik elin­dítója nem érhette meg az álmai megva­lósulását. Az építkezések gőzerővel folytak tovább (117). Szeptember eleji ülésén a Kórházépí­tő Bizottságban megállapítják, hogy az eddigi kiutalasokkal a kórház építési alapjainak készpénz készlete kimerült. Pedig számos igény merült még fel, pél­dául: Az őrültek megfigyelő-pavilonjában az ablakokat magasabbra kell helyezni, az előirányzott 8 telefon helyett 9-re len­ne szükség és meg kell gyorsítani a má­zoló és lakatos munkálatokat is. November 9-i ülésükön a bizottság tagjai ismét leszögezik, hogy alig van már pénz az építkezés befejezésére. Walter Gyula ugyanakkor a betegek részére kü­lönböző egyházi intézményektől köny­94

Next

/
Thumbnails
Contents