Osvai László: Az Esztergomi Kolos Kórház építéstörténete 1892-1902

1900

szolgálatában áll, de a, közérdek hasznára, a nemzeti erő gyarapítására működik közre, mert megteremteni segít a modern közigazgatás egyik legelső és fő intézményét, amely kiforrásban van, de még nem erősödött s amelyet helyes formában megteremteni, úgy látszik, emberfeletti feladat. A nagy közönség is úgy van a jó közegészségüggyel, mint az egyes rendszerint az orvossal, hogy csak a veszély órájában kapaszkodik görcsösen hozzá, máskor pedig apró kellemetlenkedésnek, vegzációnak, fölösleges aggályoskodásnak tekinti intézkedéseit. Az önök céltudatos előrelátásában, színvonalon álló tudásában és főleg egy jó szervezeten át működő energiájában kell lenni annak az egész állami életre is kiható erőnek, mely a nagyközönségnek, - ennek a nagy gyermeknek, idegenkedését, felületességét legyőzi, annak épségét, egészségét védelmezésben a nemzet erejét öntudatosan megőrzi"... (104) Mátray Ferenc pedig e szavakkal szólt a társasághoz: ..." Esztergom vármegye és város művelt közönsége, amely az imént előttünk lefolyt ünnepélyes alapkőletételnél is dokumentálta közegészségügyi intézményeink fejlesztésének szükségessége iránti érzékét, velünk megosztott öröm mel és tisztelettel fogadta és ü nnepli a dicső múltnak alig lezajlott jubiális színhelyén, hazánk jövőjén aggódva, komoly tanácskozásra egybegyűlt tudósokat.... (105) Ezt követően éltette a Szövetség nagyérdemű elnökét. A sikeresen megrendezett Kongresszus is hozzájárult ahhoz, hogy november 7-én Vaszary Kolos a Vörös Kereszt Kórház igazgatójává nevezte ki dr. Mátray Ferencet. Érdekes, hogy a kongresszus résztvevői között dr. Feichtinger Sándorral nem találkozhattunk. Az agg tudós egészségi állapota már nem tette lehetővé a közszereplést. Látása is sokat romlott. Szeptember végén, Budapesten hályogműtétet hajtottak végre rajta, sikeresen (106). A kórházépítők számára az ünnepség után a hétköznapok következtek (107). A Bizottság már szeptember végén úgy határozott, hogy mivel a derítőtelepre nézve nincs kellő tapasztalat, Gönczy, Bobula és Tiefenthal utazzék Miskolcra és tekintsék meg az ott működőt. Ekkor már az egyes épületek kijelölésre kerültek és az alapkőletételi ünnepség után már vázlatosan lerajzolható volt a Kolos Kórház későbbi felépítése. Ugyanakkor a Bizottság és az építő között már ekkor elkezdődött bizonyos alkudozás. Pfalcz József arra hivatkozva, hogy az épületek kitűzése késett, határidő módosítást kért, amit azonban elutasítottak. Bártfay Géza, mint korábbi kórházgondnok, és mint laptulajdonos kritikus szemmel figyelte az elkezdődött építkezéseket és az ezzel kapcsolatos történéseket. Tény, hogy a korabeli visszaemlékezések csak mellékesen említik, ha említik Bártfay szerepét a kórházépítés történetében. Kétségtelen viszont, hogy ő az elsők között volt, aki 1893-ban fel84