Osvai László: Az Esztergomi Kolos Kórház építéstörténete 1892-1902

1898

szoktuk ismerni. És alig tévedünk, hogy az új generációban lesznek akárhányan, akik ne m tudják, hogy a jubiláns, aranydiplomás orvostudor munkás élete hosszú folyamán, amíg enyhítette tudományával és praxisával a szenvedéseket, dolgozott szikével, forgatta a neves medicusok könyveit, egyidejűleg Flóra szép leányainak is buzgón udvarolt, élesítette a botanikus kést és szenvedélyes tanítványa volt nemcsak a nagy orvosprofesszoroknak, de Linnének is." Feichtinger Sándor sírja Haynald Lajos kalocsai érsek, aki maga is neves botanikus volt, így írt Feichtinger Sándorról: uhogy ha egészen a botanikának szenteli életét, ma az egész tudományos világ ismerné nevét"! - Mi késői utódai csak szégyenkezhetünk, ma mennyire nem ismert neve a városban, pedig a múlt század második felében Esztergom egészségügyében, kulturális, művészeti és politikai életében is meghatározó szerepe volt Feichtinger Sándornak. Az agg tudóstól sok tekintetben dr. Mátray Ferenc vette át a stafétabotot, átmenetileg a kórház vezetője is volt, és nevét az esztergomiak ugyanúgy elfeledték, mint Feichtingerét. A kórház élén ekkor már Gönczy Béla állt, de Mátray az Országos Orvosi Szövetség Esztergom vármegyei fiókszervezetének elnökeként igen aktív tevékenységet fejtett ki. Az Esztergomi fiókszervezet az elsőkközt megalakult vidéki társaságokhoz tartozott. Az alapszabályukat 1897. október 19-én hagyta jóvá a belügyminiszter. Időközben a szervezet jegyzője Fődi doktor helyett Horacsek Gyula lett. 1 évvel az alakulásuk után a körorvosok érdekében konkrét javaslatokkal, kidolgozott tervezettel járultak az alispán elé (73). Beadványukban hivatkoztak az 1876. évi XlV-ik tvc. 145 §-ra: "a községi körorvos a község illetőleg a szövetkezett községek szegényeit ingyen, a vagyonosokat pedig díjazás iránt a községekkel előzetesen kötött egyezség szerint orvosolják". A törvény gyakorlati alkalmazása azonban nem ment zökkenők nélkül. Egyrészt a községi előjáróságoktól a szegények névsorát nem mindig szolgáltatták ki, másrészt a vagyonosok díjfizetésére sem volt általánosan kialakított és elfogadott szempontok szerinti szerződés. így aztán egyes megyékben csak 54