Osvai László: Az Esztergomi Kolos Kórház építéstörténete 1892-1902

1898

sainak különben megengedett magánorvosi gyakorlata az intézetben köteles és lelkiismeretes szolgálat rovására nem folytatható ". A rendelet a kórházi gondnok - mely a mai gazdasági igazgatónak felel meg teendőit és munkájának részletes leírását is tartalmazza. O látta el a kórházigazgató felügyelete alatt az intézet gazdasági ügyeit, de többek között például "szigorúan felügyel, hogy a betegek, ápoló személyzet, meg nem engedett magán használatra föl ne használtassanak" / 116 § / Feladatai közzé tartozott, hogy figyelje mennyi ideje fekszik már a egyegy beteg a kórházba. Ha ez az idő közeledett a 3 hónaphoz, ezt jeleznie kellett a kezelőorvosnak, hogy ha a beteg további ápolása szükséges, akkor az ezirányú kérelem időben eljusson az elbíráló Belügyminisztériumba. / 133 § / Neki kellett kinyomoznia azt is, hogy "vájjon a jelentkező beteg nem tagja-e valamelyik betegsegélyző pénztárnak". /137 § / A kórház betegeinek vagy hozzátartozóinak jogában állt nem kórházi orvosokat konzíliumba hívni. Ennek időpontját az igazgató főorvos tűzte ki és az intézeti orvosoknak jelen kellett lenniük. / 68 § / "A betegek hogylétéről az arra illetékes hozzátartozók megkeresésére az intézet szóbeli vagy írásbeli választ ad." 1 71 § / Nyomatékosan hangsúlyozza a szabályzat, hogy "felgyógyult betegeknek a kórházban való tartása meg nem engedhető." / 76 § / Mi történt 100 évvel ezelőtt a gyógyíthatatlan és a szociális indikációval kórházba került betegekkel? Ha az állapotuk megengedte a szállítást, az megtörtént és erről a "hozzátartozók, az illetőségi község elöljárója, az illető hatóság értesítettett". / 79 § / "Gyógyíthatatlannak nyilvánított, de nem közveszélyes elmebetegek, továbbá az ártalmatlan bárgyúak, buták és hülyék a kórházban nem tarthatók". Az ilyenek további ápolása és eltartása ha vagyontalanok voltak - "az illetőségi község kötelessége". /79 § / Ugyanakkor a szállítással kapcsolatban felmerülő kiadások nem a kórház költségvetését terhelték. / 81 § / Esztergom szabad királyi város közkórházában a betegek ápolását szerződéses alapon a Paulai Szent Vinczéről nevezett szatmári irgalmas nővérek látták el. Az ápoló személyzet a főnöknőből az ápoló nővérekből és az ápoló szolgaszemélyzetből és a cselédségből állt. Pontosan körülírt volt a főnöknő és az ápoló nővérek feladata. Az ápoló szolgákkal kapcsolatban 2 fontos dolgot szögezett le a dokumentum: "az általuk ápolt betegektől vagy azok hozzátartozóktól szolgálatukért díjat, jutalmat követelni avagy ily irányban csak kísérletet is tenni - szigorúan tiltatik! " Az ápoló szolgáknak a dohányzás a kórszobákban tilos volt. / 198 § / A szabályzat kitért a halálesetekkel 52