Osvai László: Az Esztergomi Kolos Kórház építéstörténete 1892-1902

1898

1898 M ég mindig 2 évre vagyunk az alapkőletételtől. A vá­ros ez évi költségvetése 212 612 Ft. kiadással és 123 846 Ft. be­vétellel számolt. A polgármester jutta­tása évi 2 ezer Ft volt 400 forint lakbér­rel, a főjegyző a fele díjazást és 300 fo­rint lakbértérítéssel bírt. A kerületi or­vosok 400 forintot kaptak 100 forint lak­bérrel. Az év elején Gönczy Béla igazgató főorvos jelentést tett a kórház 1897-es évéről. Az intézményt 700 beteg /478 férfi és 222 nő / kereste fel. 55-en haltak meg / 27 férfi és 28 nő /. Az ápolási napok összege 15036 volt / 1896-ban 11758/. Egy betegre vetítve csökkent az ápolási napok száma, hisz az előző évbe /1896-ban / 24, 1897-ben 21 nap jutott. Dokumentáltan elláttak a kórházban 531 járóbeteget is. Jogosan állapította meg Gönczy Béla, hogy "a közönség bizalma megerő­södött" (70). Ugyanakkor a kórházban egyre nőtt a feszültség az igazgató és a kórházgond­nok között. Sinka Ferenc rendkívüli buzgalommal kezdett bele a munkájába, azonban kiderült, hogy nehezen tolerál­ja, ha utasításokkal látják el. A zabolát­lan, heves természetű kórházgondnok kezdettől fogva nehezen találta meg az összhangot dr. Gönczy Bélával, a kór­ház igazgatójával (71). Számos irat bizonyítja, hogy a vi­szony elmérgesedését a kórházgondnok viselkedése okozta. 1897. májusában az igazgató például utasította, hogy a kór­ház költségvetési tervezetét 8 napon belül nyújtsa be neki. Sinka az igazgató megkerülésével, arra hivatkozva, hogy erre őt Gönczy nem kötelezheti, nem teljesítette. Az igazgató a polgármester­nél fegyelmi eljárást kezdeményezett. Sinka alaptalanul vádaskodott Gönczy ellen a város vezetőinél. Végül is 1897. szeptemberében benyújtotta lemondá­sát. Ezt akkor a polgármester nem fo­gadta el, mert a kórházgondnoki állás még nem volt elkülönítve a közgyámi funkciótól. Sinka azonban többszöri fi­gyelmeztetés után sem változtatott vi­selkedésén, továbbra is, ahol tudta, ne­hezítette a kórházigazgató munkáját. Mivel a dolog odáig fajult, hogy a be­tegellátás érdeke is érintetté vált, szét­választották a két funkciót, és a későb­biekben meghirdették a kórházgondno­ki állást. A kórházigazgató és a gondnok kö­zötti viszony, valamint a megnövekedett betegforgalom is szükségessé tette, hogy a város megalkossa a közkórházi sza­bályrendeletét. Nem minden tanulság nélküli a be­tekintés a 100 évvel ezelőtt készült sza­bályzatba, mely 208 § -ból áll. Megis­merhetjük belőle az akkori problémákat, melyek voltak azok a legfontosabb kér­dések, amit központilag rendezni kellett. A tulajdonviszonyok egységesek voltak, hiszen a városi közkórház a "vá­ros tulajdonát képező nyilvános közin­tézet"vo\t. " A kórházi ügyek... a város által intéztetnek. A város házi pénztá­rában elkülönítve kezelik a kórház va­gyonát. " 1898-ban hivatalosan 48 ágy állt a 50

Next

/
Thumbnails
Contents