Osvai László: Az Esztergomi Kolos Kórház építéstörténete 1892-1902

1895

lat állt. Gunda Zoltán miniszteri számellenőr már májustól vizsgálódott a városházán a kórház és a pénztárak tevékenységét ellenőrizve (35). A június 10én tartott közgyűlés előtt elhangzott a vád, miszerint: "évek óta a kórház pénzei az ő/a polgármester/kezéhez folytak be és ő nem fizette ezeket le azonnal, csak most miután a vizsgálat szorgalmazta ". A közgyűlésen dr. Feichtinger Sándor indítványára elfogadták a polgármester lemondását. Polgármester helyettesi funkcióval a gyűlés a köztiszteletben álló rangidős főorvost akarta megbízni, az alispán azonban Niedermann Józsefet javasolta (36). A polgármester lemondása érthetően nagy vihart kavart Esztergomban. Sokan nem adtak hitelt a vádaknak és ellenezték a lemondását. 1895. június 10-én a vármegye közigazgatási bizottsága is ülést tartott Kuplanicz Kálmán főispán elnökletével (37). B. Szabó Mihály 32 pontból álló jelentésben sorolta fel a vizsgálatban feltárt hiányosságokat és szabálytalanságokat. Végül is "hivatalisikkasztás bűntettének gyanúja miatt" fegyelmi eljárás lefolytatására tett javaslatot. Többen felszólaltak: Mattyasovszky Kálmán ügyvéd védelmébe vette Helcz Antalt, Héya Tivadar szerint inkább mulasztások, mint bűnök történtek, de támogatta az indítványt. Kossár Dezső komáromi kir. ügyész, mint közvádló Mattyasovszky mellé állt. Reviczky Károly országgyűlési képviselő pusztán rendetlenségeknek és nem sikkasztásnak minősítette a cselekményeket. Az ülést bezárólag névszerinti szavazásra került a sor és 9:8 arányban elfogadták az indítványt. Vizsgálat indult Bártfay Géza közgyám és kórházgondnok, Szabó József pénztárnok, Hajnal Gyula ellenőr és Dóczy Antal számvevő ellen is. 1895 nyarán más nagyjelentőségű esemény is történt a város életében. A belügyminiszter még az év elején aláírta az okmányt Esztergom szabad királyi város és három vele összeépült település: Érseki-Viziváros, Szentgyörgymező és Szent Tamás egyesítéséről. Ez az egyesítés alapvető fontosságú volt a város múltszázad végi fejlődése szempontjából. Elég csak arra utalnom, hogy az 1876 évi XX t. megfosztotta Esztergomot a törvényhatósági jogtól. A törvény szerint ugyanis törvényhatósági jelleget nem viselhet az a város, melynek lélekszáma 15 ezer -en alul van. 1876-ban pedig Esztergomnak 9 ezer lakosa volt. A három település csatlakozása után a város lakosainak száma az 1900-es népszámlálási adatok szerint elérte a 18 ezer főt. Az egyesítés természetesen a közigazgatás átszervezését is jelentette, nőtt a képviselőtestület tagjainak a száma, újra kellett szabályozni a város életét. 1895. július 8-án tartották a vármegyeházán a hivatalos egyesítési ünnepségeket. Újjáalakultak az egyes bizottságok is, így a kórházbizottság is. Elnöke Malma Lajos az új polgármester, jegyzője Bártfay Géza lett. Hivatalból tagjai voltak: Dóczy Antal számvevő, dr. Feichtinger Sándor városi főorvos, dr. Mátray Ferenc helyettes kórházigazgató főorvos és dr. Haugh Lambert kórházi alorvos. 34