Osvai László: Az Esztergomi Kolos Kórház építéstörténete 1892-1902

1894

t.c. és 1876. évi 51661 sz. rendelet/ nem felel meg a jelenlegi kórház - tulajdon­képpen jogilag csak megtűrt intézmény - mert alig lehet megvalósítani a nemek elkülönítését, a ragályos betegek izolá­lását, nincs fürdőhelyiség, jégverem és éléskamra, mely az élelmezés előírt fel­tétele. Nincs külön műtőszoba és kü­lön ambulancia. A kórház csatornázása megoldatlan. Kifejtik, hogy a város kulturális és idegenforgalmi központ / "világforgalmi átjáró" I és elengedhetetlen, hogy egy modern kórházzal rendelkezzen. A régi intézmény rekonstrukcióját - csakúgy, mint Rigler Gusztáv - a kórházbizott­ság is elvetette. A "számos új helyiség épí­tésével járó átalakításra fel nem használható... már mayában a terület szűk volta miatt" sem. Tágas, nyílt, egészsé­ges telken, pavilonrendszerben, "80 fekvőhelylyel" rendelkező kórházat képzeltekel, belgyógyászattal, sebészet­tel, ragályos, bujakoros és elmekóros el­különítéssel. Kérdésként felvetették a "gyermekkórosztály" szükségességét is. 4 külön első osztályú kórszobát is java­solnak az ezt igénybevevő tehetősebb betegek részére. A megálmodott, a kor igényeit kielé­gítő melléképületekkel is ellátott kórhá­zat a Bisutti féle telekre képzelték el az előterjesztők, átadását akár már a mil­lenniumra is elképzelhetőnek tartották. Javaslatot dolgoztak ki ők is a finan­szírozásra. 80 ágyra 600 forinttal számolva az építés, elképzelésük szerint 50 ezer fo­rintba kerülne. Megemlítették azt is, hogy 500 ezer forintba került a város­nak a laktanya és a hozzá tartozó kór­ház építése, így erkölcsi kötelessége a ve­zetésnek a közkórházra előteremteni az 26 50 ezer forintot. Az építkezést egyébként egy sorsjá­ték bevételéből, alapítványoktól és jó­tékony adományokból kívánták megva­lósítani. Remélték és valószínűsítették, hogy "O Herczegsége országunk Bíbo­ros Főpapja"is hozzájárul majd a költ­ségekhez. Az Esztergom és Vidékén kívül az Esztergomi Közlönyben is megjelent ez az állásfoglalás: "Bár a jeles mű a lapok utján ma már közkézen forog ugyan, de tekintve annak nagy jelentőségét s azon élénk rokonszenvet melylyel az minden oldal­rólfogadtatik, hogy a nnak mentől szé­lesebb körű elterjedését a magunk ré­széről is előmozdítsuk, mi is egész ter­jedelemben közöljük azt." 1894 nyarán a város tanácsa is fog­lalkozott a kórházépítéssel és Bártfay Gézát bízták meg a sorsjáték szervezé­sével. A sorsjáték ötlete egyébként nem új, hisz Ersekujvárott, Losoncon és Nagyváradon is alkalmazták. Ki volt Bártfay Géza, aki a sors­játék ötletét felkarolta és szorgal­mazta? Vele is még többször találkozunk a kórház építéstörténetének taglalása so­rán. Miskolcon született. 1876. október 25-től Esztergomban adóvégrehajtó, pénztári segédtiszt, majd közgyám és kórházgondnok. Az 1896. április 16.-1 tisztújító közgyűlésen bár elsőként volt jelölve, nem nyert. Ez év október 1-től Szabadság címen folyóiratot alapított és aktívan részt vett a város közéletében.

Next

/
Thumbnails
Contents