Osvai László: Az Esztergomi Kolos Kórház építéstörténete 1892-1902

1902

szállította a hulladékot, felügyelte a fa, szén és jég fuvarozást, ellenőrizte a kórházi víztárolót, a kerti munkákra alkalmazott napszámosokat irányította. Génczy Béla felvetette egy segédorvosi állás szükségességét. Kellően meg is indokolta javaslatát. A dolgozók nagy leterheltségéről írt. Az orvosok annyira túl vannak terhelve, hogy írásbeli munkáikat kénytelenek a gondnokkal végeztetni. A gondnok pedig kisegítő írnokot alkalmazott, aki a gyógydíjbehajtás feladatát végzi, hisz a gondnoknak is számos feladata van. O állítja össze az étlapot, írja a napi jelentéseket, látleleteket, halottkém! jelentéseket, kiállítja a távozó betegek bizonyítványait, összegzi a havi jelentéseket. Rámutat a továbbképzések fontosságára is. Ennek megvalósításhoz alapvető feltétel lenne a 3. orvosi status létrehozása. Nehezményezi, hogy a kórházban csak elvétve kerül sor boncolásokra, pedig "ki bánja meg más, mint a beteg, ha egy súlyosabb esetben, midőn jó volna előzőleg egy hulla műtétet végezni, vagy az esetet szakkönyvekben tanulmányozni, a mindennapi gépies munka, vagy közbejövő más beavatkozások szükségessége ebben nem engedik jutni a kórház 2 orvosát, mert minden teendő ő rájuk hárul, s nincs a kivel megosszák azt. " A mindennapi munka mellett a "kórszövettani és górcsői behatóbb vizsgálatokra képtelenség gondolni". Az orvosoknak számos ténykedésük mellett a 35000/1902 évi BM rendelet 13 §-a szerint kórtörténetet / dekurzust / kell vezetniük, és ez órákat vesz el az idejükből. Az orvos munkája bár szabályozott, de kiszámíthatatlan. Hivatalosan délelőtt 2-3 órát, délután 2 órát kell a kórházban tölteni, de gyakori a sürgősségi ellátás. Gondoljunk csak a croupos gyermekekre, akiknél "mindig fenyeget a légcsőmetszés bekövetkezésének szükségessége". Tehát az orvos élete állandó készenlétet jelent. "Vannak kétségtelen normatívák, miket be kell tartani, de a helyi viszonyok megfontolandók" A város 5/1902 kgysz. határozata alapján el is fogadta az igazgató érvelését és az új segédorvos alkalmazására 700 korona fizetést / + 400 korona élelmezést / állapított meg, kikötötte ugyanakkor, hogy privát praxist nem folytathat és a "kórházban bír természetben lakással". A feltételek nyilvánvalóan arra utaltak, hogy Esztergomban ekkor meglehetősen sok orvos praktizált. Ezek közül a hivatalos kerületi orvosoknak 800 korona bért és 200 korona lakbért biztosítottak. Az összehasonlíthatóság kedvéért jegyzem meg, hogy 1902-ben a polgármestert 4 ezer korona fizetés + 800 korona lakbér, a rendőrkapitányt 2400 korona 4-600 korona illette meg. A város június 5-én / 81/1902 / fogadta el a régi közkórház utolsó számadását, melyszerint a bevétel 51 827 korona 32 fillér, a kiadás 50 592 korona 48 fillér volt, tehát nem volt veszteséges, hisz 12 344 korona maradványt tudott felmutatni. Az utókor által méltatlanul elfeledett Mátray Ferenc utóda a megyei főorvosi székben, Seyler Emil cs. és kir. nyugalmazott I. osztályú ezredorvos lett Az új tiszti főorvos Epölön született. Édesapja a főkáptalan gazdatisztje volt. 103