Osvai László: Az Esztergomi Kolos Kórház építéstörténete 1892-1902

1902

Jogos volt a hála, melynek hő fohá­szai néhány pillanat előtt az Úr trón­ja felé szállottak. Jogos az a visszhang, amelyet az érseki hely nők úr ő Méltó­ságéinak ajkairól ellebbenő imák szíve­inkben keltettek. Megszűntek immár azok a súlyos gondok, amelyek évtizedek óta aggasz­tottak. Kielégítést nyert az a közszükség­let, amelyet hosszú időótafájóan érez­tünk. Megvalósult az a forró óhaj, ame­lyet a keblek régóta tápláltak. Diadalra jutottak azok a nemes tö­rekvések, amelyek évről évre növeked­ni látták eléíh,arcosaik seregét. Hetven éve csaknem, hogy váro­sunkban, az újabb időben Helischer Jó­zsef 1833-ban először pen dítette meg a kórh ázépítés eszméjét. Lankadatlan fáradozáséinak kö­szönhető, hogy az áldásos intézmény 1838-ban 10 beteg számára, vagy mint az idevonatkozó feljegyzésekben olvas­ható, 10 "nyoszolyával" ellátva meg­nyittatott. Az ugyanezen évben pusztító árvíz hullámai azonban a kórházat, vagy hogy korhű kifejezéssel éljek 'az ispita' épületét sem kímélték meg. Java részében új építkezés vált szük­ségessé. A munkálatok azonban anya­gi erő hiányában igen lassan halad­tak. A kórház csak 1844-ben lőn ren­deltetésének átadható. Jól lehet a város ezen idő óta min­dent elkövetett, hogy kórházát az igé­nyeknek megfelelővé tegye, mindazo­náltal évtizedek óta érezte már, hogy a haladó kor kívánat mait a régi szűk épület kielégíteni nem képes. A tudomány vívmányai, az egész­ségügy fejlettebb követelményei, a vá­ros és a megye érdekei folyton sürget­ték, hogy nagyobb szabású, korszerűiéig berendezett kórház emeltessék. Az a lelkesedés, amely honunk el­foglaláséinak ezredik évfordulóját mél­tó emlékekkel megörökíteni törekedett, döntött a kórház sorsa felett. Közóhajtássá lőn, hogy hazafias fel­buzdulásunk maradandó bizonyítékéi­ul az új kórház megalkotása választas­sák. Nemes szándékéit azonban alig va­lósíthatta volna meg városunk, ha ter­ve kivitelének záloga gyanánt ő Emi­nenciája, a bíboros hercegprímás nagy­lelkűsége az építés költségeire 50 ezer körönéit felajá nlan i nem kegyeskedik. Dicső példáját, amelyet hálás ke­gyelettel fognak őrizni mindig a város évkönyvei, lelkesen követte a helybeli Takarékpénztár, amelynek t, igazgató­séiga 40 ezer koronát áldozott az em­98

Next

/
Thumbnails
Contents