Osvai László: Az Esztergomi Vaszary Kolos Kórház története 1902-2002

A proletárdiktatúra bukásától Gönczy Béla haláláig

1923 1924 1925 1926 1 777 49 176 1 818 49 708 1 825 53 658 1 904 54 480 Ezen adatok is azt támasztották alá, hogy a kórházat bővíteni kell. Az 1926-ban ápolt 1 904 beteg közül esztergomi volt 1 105 fő / 58% /, Esztergom-Komárom vármegyei 712 fő / 37 % /, más vármegyei, illetve külföldi volt 87 fő / 5% / . A Kolosban 120, a Simorban 80 ágy volt rendszeresítve. Az 1926-os évet 48 000 ápolási napra tervezték, de 54 480 nap lett. A Kolos 35 334, a Simor 17 102 napot teljesített, ezért 1 761 600 000 korona, illetve 855 100 000 korona gyógydíj járt. A statisztikai adatok felsorolása után a vizsgálat néhány általános megállapítást is leírt: "a kórházi ügyvezetés és kezelésben kifogásolni valókat nem találtunk." "A kórház igazgatója az alárendelt gondnoki hivatallal együtt az adminisztráció és gazdálkodás terén a hivatala magaslatán áll." "Mi lehet tehát az oka a kórház súlyos anyagi helyzetének és miképp lehetne a fennálló bajokon segíteni?" - tették fel a kérdést. Igyekeztek választ is adni. Alapvető problémaként jelölték meg, hogy a kórház egyedüli bevételi forrása a gyógydíjakból származik és ezt sokszor "hónapok és évek múlva kapja meg." (101) Rendkívül rossznak ítélték meg a Simorral kötött új szerződést is. Véleményük szerint a Simor Kórház mentesül a közös szerzeményű kötelezettségek alól, nem járul hozzá az 1924. év végén mintegy 1 /2 milliárdot kitevő deficit törlesztéséhez. A korábbi szerződésben még közös volt a teherviselés, de a Simor nem járul hozzá a 400 milliós váltótartozáshoz sem, ugyanakkor a tatarozásra megkapja az ápolási napok után arányos részt. A Simor 300 milliós államsegélyben is részesült akkor, amikor a Kolos épületei erősen leromlott állapotban vannak. Óriási a különbség a 2 kórház gyógyszerkeretében is. Végkövetkezése tehát az, hogy vissza kell állítani az 1926-os szerződést, és egyértelműen leszögezi azt a megállapítást, hogy a kórház vezetését a kialakult gazdasági helyzetért felelősség nem terheli. A vizsgálat eredményeit felhasználva a Kórházbizottság határozatában hitet tesz a kórház bővítésének szükségességéről. (102) Ezt egyébként a népjóléti miniszter is, elviekben jóváhagyta / 94 032/ 1926. II.sz. / A bizottság kérte, hogy a miniszter a költségekről is rendelkezzen. 1927. májusában a kórházat felkereste Barabás József miniszteri tanácsos. A főtanácsos megismerkedve az intézmény helyzetével úgy véleke87