Osvai László: Az Esztergomi Vaszary Kolos Kórház története 1902-2002
A proletárdiktatúra bukásától Gönczy Béla haláláig
Február 11-én a Vármegyeházán Huszár Aladár főispán adta át a kórház igazgatójának az egészségügyi főtanácsossá történt kinevezéséről szóló okmányt. A főipán köszöntésére Gönczy Béla így válaszolt: (98) "Mélyen meghatva veszem át Méltóságos Főispán úrtól az egészségügyi főtanácsossá történt kinevezésemről szóló okmányt. Egyúttal hálás köszönetemet fejezem ki, hogy méltóságod ehhez oly fényes keretről gondoskodott, midőn akaratát fejezte ki, hogy ez nyilvánosan meghívott közönség jelenlétében történjék. De mélyen meghat maga a kitüntetés ténye azért is, mert látva e díszes keretet, jutok igazán annak tudatára, hogy mily jelentősége van e kitüntetésnek. Esztergom közönsége bár jóakaró bírálója működésemnek, én teljes tudatában vagyok gyarlóságomnak, s ha mégis érdemesnek találtattam e magas kitüntetésre ennek kulcsát, abban találom, hogy fiatalon jutottam egy nagy hatáskörhöz, melyből aztán évtizedeken át sokat aknáztam ki, iparkodtam mindig legjobb tudomásom szerint teljesíteni a kötelességemet s mindig az igazság elérésére törekedtem. Most, hogy e kitüntetés megtörtént, legelemibb kötelességemnek tartom hálámnak kifejezést adni mindazoknak, kik vagy oly információkat adtak rólam, melynek alapján, a legfelsőbb helyen a kitüntetésre méltónak találtattam, vagy azoknak, akik e kitüntetés létrejöttéhez bármiként is hozzájárultak. De nem kevésbé érzem magamat kötelesnek arra, hogy köszönetemet fejezzem ki mindazoknak is, akik egész kórházigazgatói működésemben, de különösen az új kórház építése, annak fenntartása és fejlesztése körül bármilyen módon segítségemre voltak. Teljesen át vagyok hatva attól a tudattól, hogy említett jóakaróim nélkül pusztán a magam erejéből eredményeket elérni nem tudtam volna... Nem tekintem tehát kitüntetésemet csak jutalomnak a múltért, de zálognak is a jövőért, s ezért ma 28 évi kórházigazgatói működés után újabb fogadalmat teszek, hogy ha az Úr Isten erővel s egészséggel áld meg, minél több eredményt kívánok még elérni a nagyközönség javára a közegészségügy szolgálatában." Erkölcsi elégtételt jelentett Gönczy Béla számára az az ítélet, melyet a Budapesti Királyi ítélőtábla hozott meg többszöri fellebbezés után. Az igazgató korábbi gondnokát rágalmazás miatt perelte be még 1922-ben. Az igazságszolgáltatás malmai már akkor is lassan őröltek, de végül 1924. március 10-én megtartott utolsó tárgyaláson 200 000 korona, mint főbüntetésre és 20 000 korona mellékbüntetéssel sújtották Oriskó Jánost. Az 1925-ös évet úgy tudta pénzügyileg átvészelni a kórház, hogy 400 milliós kölcsönt kapott 11%-os kamatra, melyet a pénzügyminisztérium engedélyezett. A hitelt az Esztergomi Takarékpénztár, az Esztergom-vidéki Hitelbank és a Pénzintézeti Központ folyósította. Gönczy Béla jól átgondolt stratégiát dolgozott ki a kórház jövőjét illetően. Ma úgy mondanánk előrefele menekült. A jövőt a kórház fejlesztésében látta, és annak megvalósításán kezdett dolgozni. A Kórházbizottság 1925. novemberi ülésén így fogalmazott: "elérkezett 83
