Osvai László: Az Esztergomi Vaszary Kolos Kórház története 1902-2002
Ajánlás
Ajánlás /l Magyar Millennium a korszerű kórházalapítás hőskora volt. Minden megyei jogú város igyekezett vagy újat létesíteni, vagy a meglevőt olyan színvonalra emelni, hogy az un. nagyszakmák, közöttük elsősorban a sebészet követelményeinek megfeleljen. Ne feledjük, a diagnosztika legiijabb csoda-módszeréből, a röntgensugarak felfedezésénél is először a kirurgia profitált, az idegentestek eltávolítása és a törések helyretételének ellenőrzése révén. Nem véletlen hát, hogy Sátoraljaújhelytől Szombathelyig az első igazgatók sebészek voltak. Esztergom akkor az ország egyik legkisebb megyéjének székhelye, aránylag kevés lakossal. Jelentőségét a rendkívül gazdag történelmi hagyománya és a primácia visszaköltözése emelte a nagyobb települések szintjére. Miutájí a négy önálló rész egyesült, elérkezett az idő egy új kórház építésére, amelyhez az anyagi feltételeket elsősorban a római katolikus egyházfő, Vaszanj Kolos bíboros, a személyieket a fiatal igazgatójelölt Gönczy Béla sebész főorvos biztosította. A száz évvel ezelőtti alapkőletételhez nem könnyű szervezési és személyeskedési bonyodalmak vezettek, s ez a tehertétel szinte napjainkig végigkísérte az alapítójáról elnevezett kórház történetét. Ennek tisztázására és időrendi regisztrálására vállalkozott a szerző, Osvai László doktor, aki egy alapos oknyomozó monográfiával már korábban elkötelezte magát erre a nemes és érdekes feladatra. Időszerű kiadvány, éppen a centenárium alkalmából. Örvendetesen általános jelenség, hogy az ezeréves Honfoglalásra emlékező ünnepségek alkotó lendületében épült megyeközpontú gyógy intézmények sorra jelentetik meg a 20. század egészére eső nem kevésbé érdekes történetüket. A királyságtól a köztársaságig, a monarchiától az önálló állami létig az egészségügy, köztük a kórház működése hogyan alkalmazkodott mindig az adott politikai rendszerhez, amely a fenntartás fejében igyekezett feltétlen lojalitást követelni. Mértéke általában a vezetés rátermettségétől függött, bár az „adok" oldalán korántsem lehet pl. Johan Béla és Ratkó Anna közé egyenlőségi jelet tenni. Az esztergomi Vaszary Kolos Kórházat a trianoni döntés után ellátási hátterének jelentős részétől, a „fordulat évével" még a nevétől is megfosztották. Életrevalóságát bizonyítja, hogy gyarapodva élte túl ezeket a traumákat. Derűlátásra adhat okot, hogy nemcsak jogos nevét nyerte vissza, de komoly esélye van a regionális hatósugarának kiterjesztésére. Ezért (is) érdemes volt írásba foglalni a históriáját, amely levéltári forráskutatásaival előkelő helyet foglal el a mezőnyben. Az egészségiigy sohasem volt gondmentes, Osvai doktor munkája is hitelesen bizonyítja. Tanulságos történet, nehéz és könnyű pillanatokban egyaránt érdemes kézbe venni. Szállási Árpád dr. 7
