Osvai László: Az Esztergomi Vaszary Kolos Kórház története 1902-2002

A proletárdiktatúra bukásától Gönczy Béla haláláig

A proletárdiktatúra bukásától Gönczy Béla haláláig A hadi és harci események elmúltával újra szerveződött a város és a kórház is. Ebben a munkában azonban már nem vehetett részt Esztergom főorvosa, mert Áldori Mór 1920. április 1-én, életének 75. évében elhunyt. 1920. április 8-án temették el a köztiszteletnek örvendő orvost a helyi zsidótemetőben. Áldori Mór 1844-ben született Esztergomban. Középiskolai tanulmányait szülővárosában, az egyetemet Bécsben végezte el. 1872-ben kerületi, majd tisztifőorvos lett. 15 éven keresztül a Munkás Biztosítási Pénztár főorvosa is volt. 1876-ban a kolerajárvány idején kifejtett tevékenysége után királyi kitüntetésben részesült. 1914-ben lett királyi tanácsos. Az I. világháború során a fertőző betegek ellátásában elévülhetetlen érdemeket szerzett, ezért megkapta a Il.osztályú hadiékítményes vöröskereszt díszjelvényt. (85) A Képviselőtestület június 30.-i ülésén özvegyének, Kempfner Szidóniának 2 200 korona özvegyi nyugdíjat állapított meg. Ugyanezen az ülésen foglalkoztak Vimmer Imre özvegyének nyugdíjával. Neki 2 400 koronát szavaztak meg. Vimmer Imre 1842. november 15-én született a Hont megyei Börzsönyben. Mint szülei és nagyszülei is, akik a hercegprímási uradalmak gazdatisztjei voltak, ő is az érsekség bajcsi uradalmában, majd a pozsonyi tiszttartóságon kezdte pályafutását. Pozsonyban, mint gazdasági írnok működött, és itt kezdte meg jogi tanulmányait is. Az ügyvédi gyakorlatát Esztergomba indította el, ahol rövidesen vármegyei alügyész lett. 1871-ben az Ezterházy birtokokra - Kismartonba - került, mint jószágigazgató. Tevékenyen részt vett ugyanakkor a Rába szabályozásának megszervezésében és tagja volt a Győr-Sopron-Ebenfurti vasút létesítésére született társaságnak. 1881-ben Sopron vármegye tiszti főügyésze. Az Esztergomi Főkáptalan híÁldori Mór sírja Vimmer Imre 73