Osvai László: Az Esztergomi Vaszary Kolos Kórház története 1902-2002

Az átadástól az I. világháborúig

Az utolsó békeévben is folytatódtak a személyi változások a környék egészségügyi ellátásában. Tokodról az orvosi székhelyet Sárisápra tették át, Tát községet, pedig Nyergesujfaluhoz csatolták. Darvas Géza lett Tokodról a farnadi körorvosi állásra megválasztva, Wilheim Gyula viszont nem találta meg a számítását Kémenden és lemondott az állásáról. Süttőn sem sikerült Székely László utódát megtalálni, mert a kinevezett Ausch Pál 2 hónapi munka után 3 hónapi betegszabadságot kért, majd ezután is beteget jelentett. Az előjáróság az ismételt pályáztatás mellett döntött. Egyre gyakrabban jelentek meg Esztergomban a fogbetegségek specialistái is. Az előző évben a beteg Simonyi doktor rendelőjében Czillibiller Ede fogorvos rendelt, 1913-ban Székely Kornél száj és fogbetegek szakorvosa 4 hétre jött el Budapestről és a Lőrincz u. 8. alatt gyógyította a fájó fogú esztergomiakat. Bártfay Géza változatlan rosszindulattal hirdette: "Beteg a kórház" és, hogy "Gönczy Béla kitűnő' orvos lehet, de igazgatónak nem való." Az 1912-es év statisztikai adatai is ismertté váltak. A Kolos Kórházban 2 014 beteget ápoltak, és 42140 ápolási napot teljesítettek. 951 beteg gyógyult, 649 javult, gyógyulatlan maradt 130 és meghalt 137 paciens. (55) 1913 végén még senki sem sejtette, milyen megpróbáltatások várnak a kórházra 1914-ben. A Kolos Kórház bejárata a kápolnával 58