Osvai László: Az Esztergomi Vaszary Kolos Kórház története 1902-2002

Az átadástól az I. világháborúig

került központjuk Esztergomba. Elsősorban kórházi szolgálatot vállaltak és karitatív tevékenységet folytattak. (54) 1911. márciusában Margit M. Damiana a Kolos irgalmas nővére 28 éve­sen meghalt. Az ő nevét megőrizte a fiatal korán meghökkenő újság, de há­nyan voltak, akik "névtelenül" életüket tették fel a betegek ápolására és igen szigorú körülmények között dolgoztak a Kolos Kórházban! Idézek a "Szolgálati rend az esztergomi "Kolos" közkórházban" című megál­lapodásból, amit Woelfle M. Afra tartományi főnöknő, Gönczy Béla vala­mint Haller M. Leonida kórházi főnöknő írt alá 1911. október 2-án. "A nővérek rendes szolgálata az osztályokon reggel 7-3/4 l-ig és délután V2 3­tól 3á 7-ig, az éjjeli szolgálat este V2 9-től reggel 5-ig tart. Közös ebédre V21-től V2 3­ig és este V2 7-1/2 9-ig terjedő idők szolgálnak. A nővérek szolgálatváltására 15 percnyi idő biztosíttatik... A sebészeten, a műtőre és az osztályokra, továbbá a bel­gyógyászati férfi osztályra 2-2 nővér van beosztva, a belgyógyászat női osztályán azonban csak 1 nővér van alkalmazva, ki a szolgálatot az oda beosztott ápolónővel /cseléd/ lehetőleg megosztja." Súlyt fektettek a szakszerűségre is, ezért "Oly apá­cák vagy cselédek, akik betegnél még nem voltak alkalmazva és ily alkalmazás hiá­nyában még megbízhatatlanok, éjjeli szolgálatra egyáltalában nem alkalmazhatók, illetve a beosztásnál abból kihagyandók, vagy pedig csakis a gyakorlott nővérrel együtt osztandók be, míg a kellő jártasságot meg nem szerezték." Minden nővér­nek meg volt a maga feladata, például ruhavarrásra egy külön nővér nyert megbí­zatást és ő végezte a betegek ruhájának és ágyneműjének a javítását. Az elkülöní­tőn levő osztályos nővérek tekintettel arra, hogy ez az osztály néha hosszabb idő­tartamra oly veszélyesen fertőző betegek által van elfoglalva, hogy nemcsak a külvilággal, de a kórhá­zon belüli személyzettel sem érintkezhetnek, részt vehetnek ugyan a misén, de csakis a kórházi kápol­nának e célra fenntartott és külön bejárással ellátott jól elkülöníthető fülkéjében." Több szomorú esemény is történt ebben az évben. Június 28-án meghalt Berényi Gyula. Halála előtt a betegágynál konzíliumok soka­sága történt. Aldori Móron és Gönczy Bélán kí­vül, Korányi Sándor is látta a beteget, de segí­teni nem tudtak. Berényi Gyula 1885. július 31­én lépett a város szolgálatába és közmegelége­désre 24 éven átdolgozott. Nejének - akivel 1876-ban kötött házasságot -1 060 korona nyug­díjat szavaztak meg. Praxisát pedig fia, Zsig­mond vette át. Ebben az évben hunyt el a kórházépítést jelentős adománnyal segítő fő­pap Pór Antal is. Berényi Gyula sírja 55

Next

/
Thumbnails
Contents