Osvai László: Az Esztergomi Vaszary Kolos Kórház története 1902-2002

Az átadástól az I. világháborúig

Az átadástól az I. világháborúig Gönczy Bélának nem volt könnyű a helyzete. A kórházátadás ünnepségei után a dolgos hétköznapok következtek. Az igazgató jól látta, hogy az új intézmény irányítása megnövekedett feladatokat jelent. Szükségessé vált a személyzet bővítése. Központi utasítások ellenére, önhatalmúlag felvett 1 új apácát és 1 cselédet. (25) "Tudom jól, hogy ezért felelősség terhel engem, de midőn kétféle felelősség közt kellett volna választani - a melyek közül a második abból származott volna, hogy a kórház gépezete megakad - inkább az elsőt választottam." Az új apáca felvétele feltétlen indokolt volt, hisz addig 5 ápolónővér volt alkalmazva, és bár közülük a főnöknő is segédkezett a napi munkában, de neki másirányú feladatai is voltak. Ugyanakkor az altatással járó műtéteknél 1 nővér mindig kellett a "pidzus tartásához." Gönczy Béla felvetette egy segédorvosi állás szükségességét. Kellően meg is indokolta javaslatát. Az orvosok nagy leterheltségéről írt, akik annyira túl vannak terhelve, hogy írásbeli munkáikat kénytelenek a gondnokkal végeztetni. A gondnok pedig kisegítő írnokot alkalmazott, a gyógy díjbehajtás elvégzésére, hisz a gondnoknak is számos feladata van. Ő állítja össze az étlapot, írja a napi jelentéseket, látleleteket, halottkémi jelentéseket, kiállítja a távozó betegek bizonyítványait, összegzi a havi jelentéseket. Rámutat a továbbképzések fontosságára is. Ennek megvalósításához alapvető feltétel lenne a 3. orvosi status létrehozása. Nehezményezi, hogy a kórházban csak elvétve kerül sor boncolásokra, pedig "ki bánja meg más, mint a beteg, ha egy súlyosabb esetben, midőn jó volna előzőleg egy hulla műtétet végezni, vagy az esetet szakkönyvekben tanulmányozni, a mindennapi gépies munka, vagy közbejövő más beavatkozások szükségessége ebben nem engedik jutni a kórház 2 orvosát, mert minden teendő ő rájuk hárul, s nincs akivel megosszák azt." A mindennapi munka mellett a "kórszövettani és górcsői behatóbb vizsgálatokra képtelenség gondolni." Az orvosoknak számos ténykedésük mellett a 35000/1902 évi BM rendelet 13§-a szerint kórtörténetet / dekurzust / kell vezetniük, és ez órákat vesz el az idejükből. Az orvos munkája bár szabályozott, de kiszámíthatatlan. Hivatalosan délelőtt 2-3 órát, délután 2 órát kell a kórházban tölteni, de gyakori a sürgősségi ellátás. Gondoljunk csak a croupos gyermekekre, akiknél "mindigfenyeget a légcsőmetszés bekövetkezésének szükségessége." Tehát az orvos élete állandó készenlétet jelent! "Vannak kétségtelen normatívák, miket be kell tartani, de a helyi viszonyok megfontolandók." 33