Osvai László: Az Esztergomi Vaszary Kolos Kórház története 1902-2002

Előzmények

a könyökizület alatt négy ujjal a feszítő oldalon az ulnaris oldal felől a radiális felé haránt irányba haladva valamennyi feszítőizmot átvágta, sőt az alkar csontjainak általuk borított felületét is felszántotta. A beteg február 26-dikán vétette fel magát az esztergomi közkórházba." Ezt követően részletezi a végrehajtott műtétet, melyben Vándor, Horacsek, és Suchy doktor segítette. A végeredményt így összegezte: "A műtét után hat héttel, hüvelykével scandáló mozgásokat, kezével pedig most már minden munkát képes végezni, felkap a faágra, s azon himbálja magát, a gépcsavart bal kézzel is erőteljesen ragadja meg stb... szóval nincs akadálya, hogy mesterségét tovább folytassa /Az esetet a "Centralblatt für Chirurgie" is leközölte 1901-ben. / Arra a kérdésre, hogy Gönczy Béla hol szerezte meg azt a tapasztalatot, mellyel elkápráztatta és elismertette magát az esztergomi kollegái előtt Szállási Árpád kutatásai derítettek fényt.: "A Réczey-féle jubileumi emlékkönyvet lapozva bukkant fel a neve 1912-ből, amit Réczey Imre professzor legjobb tanítványai írtak, tanárságának 20. évfordulójára. Ekkor vált világossá, hogy Gönczy Béla a Réczey professzor intézetében tanulhatott operálni, ahol Verebély, Hiittl Tivadar és Kuzmik Pál is, kik valamennyien sebészprofesszorok lettek. Az emlékkönyvből kitűnik, milyen sokra tartották Gönczy Bélát, ha ilyen jeles társaság kérte fel szerzőtársnak." (22) Gönczy Béla 1897. augusztus 18-án esküdött Esztergomban örök hűséget Prokopovich Ilonával. Ahhoz azonban, hogy felépülhessen az új közkórház nem csak szakemberekre, hanem az építést támogató bőkezű mecénásokra is szükség volt. Nevüket ma is márványtábla örökíti meg kórházunkban. Ez a tábla ma is az eredeti helyén áll: 26