Osvai László: Az Esztergomi Vaszary Kolos Kórház története 1902-2002

A rendszerváltástól napjainkig

A régi sebészet épületét a Város anyagi se­gítségével rendbe hozták, és így megvalósulha­tott a reumatológia beköltözése Dorogról. Ez­zel Dorogon a fekvőbetegek ellátását a Vaszary Kolos Kórház megszüntette. Zsembery Dezső az összevont kórház egykori igazgatója, a do­rogi belgyógyászat osztályvezető főorvosa így emlékezett meg erről az eseményről: "Elmélkedésem a működő kórház utolsó napján Hajnalodik, állok szobám ablakánál, és nézem a kórház épületét. Emlékeimben filmszerűen megelevenedik a múlt. A közeli napok­ban többet foglalkoztatott a dorogi kórház sorsa, mint a véglegesen megszűnő aktív fekvőbeteg intézmény. Gondoltam a kórház kápolnájára is, ahol tíz éven át, oly sok beteg lelki vigaszra talált. Most, hogy a reumatológiai osztály is Esztergomba köl­tözik, a régi pezsgő kórházi életnek a még meglevő nyomai is eltűnnek. Nem is olyan régen, még megszokott volt, hogy a kórház éjszakai csendjét, hol a mentők szirénája, hol a tejszállító kocsik kannáinak csörömpölése, valamivel ké­sőbb a péksüteményt és kenyeret szállító autó motorzúgása zavarta meg. Ekkor még az osztályokon, kórtermekben sötétség és csend volt, csak az őrző­szoba halvány fénye szűrődött ki az éjszakába, és csak az ügyeletes nővér járta halk léptekkel a kórtermeket, felügyelve betegei nyugalmára. Amikor hajnalodott az osz­tályokon is megindult az élet, kigyulladtak a kórtermek fényei, kezdetét vette a betegek reggeli ellátása. Ilyenkor a kórház még csendes volt, csak a nappali műszak­ra siető nővérek, a konyha és mosoda dolgozói, a műszakiak jövése-menése jelezte, hogy újra reggel van. Holnaptól azonban csend lesz, és szürkeség, nem lesz zajos jövés-menés a kór­termekben, és a kórházudvaron, és bezáródott az Intézmény vaskapuja, hogy magá­ba zárja Bányakórházának 80 éves múltját. Ezért még inkább várom, és jó lesz hallani a hajnali csendben a tavasztól őszig kedvesen fütyörésző feketerigók vidám füttykoncertjét, mely számomra - negyven éven át minden reggel az új nap kezdetét, és az élet folyamatosságát jelentette. Ezek a gondolatok foglalkoztattak ma reggel, ébredés után Dorogon 2000. feb­ruár 24-én, az év szökőnapján." (290) Lipka György már nem lehetett aktív tagja az újonnan alakult dorogi KHT-nek. Eletének 67. évében elhunyt. 1933-ban Szegeden született és 1958­tól dolgozott a környék betegeiért. 1965-ben a dorogi gégészeti járóbeteg rendelést bízták rá és haláláig végezte azt. O volt a kórház legidősebb aktív főorvosa. Dorog "leválása" a Vaszary Kolos Kórházról nem hozott törést annak Dr. Gönczy Béla díj 246

Next

/
Thumbnails
Contents