Osvai László: Az Esztergomi Vaszary Kolos Kórház története 1902-2002

A rendszerváltástól napjainkig

Klasszikus orvos volt, aki arra tanított, hogy nem csak megoperálni kell valakit, hanem utána meg is kell gyógyítani. A beteg embert teljes egészében kell nézni. Nyugdíjba vonulása után az OOSZI orvosaként dolgozott. Nagy bánata volt az elmúlt években a csaknem teljes elszigetelődése. Utolsó találkozásunk alkalmával mondta otthon: de jó, hogy jöttél, mert ránk senki nem nyit ajtót. Ez a mondata jelenlegi embertelen világunkra jellemző, és rámutat mennyire nem törődünk egymással. Én azt kívánom a kórháznak, barátoknak, betegeknek, hogy olyan orvosokkal találkozzanak, mint Ő volt." Az igazgató pályázatra meglepően sokan 11-en nyújtották be pályázatukat. Mindannyiukat meghallgatta a megyei Egészségügyi Bizottság és egy külön e célra létrehozott ad hoc bizottság is. 5-en voltak helybeliek: Pák Gábor, Berbik István, Varga Győző, Osvai László főorvosok és Sólyom Olimpia adjunctus, Molnár Mihály, Orosházáról, Nagyné Nagy Katalin Érdről, Marczell Mihály Kistarcsáról, Abaházy J. Attila, Dévényi Ferenc és Heidt Edit Budapestről. A főorvosi kar, 1999 Első sor (balról): Csontos Edit, Gréger Ottilia, Szegőfi Béla, Pák Gábor, Pntócs Mária, Kinczel Ágota, második sor: Gyarmati Éva, Illyés Melinda, Jankovieh Mihály, Magyarsóki Ferenc, Raduka Lászlóné, Szontagh Csaba, Faggyas Krisztiim, Hamvas Józsefné, Hermann Károly, harmadik sor: Berbik István, Román József, Törös Péter, Szabó Klára, Stróbl József, Vaszkun László, Pfeiffer István, Kanász Gábor 242