Osvai László: Az Esztergomi Vaszary Kolos Kórház története 1902-2002

Előzmények

fertőtlenítette. Ennek ellenére a duzzanat tovább terjedt. Természetesen konzultáltak Gönczyvel is, aki már a kézfejre terjedő duzzanatot ismét felnyitotta. A beteg állapota azonban tovább romlott. Abban a reményben, hogy Budapesten többet tehetnek érte, a fővárosba szállították. Ekkor azonban az állapota már válságos volt. A Réczey Klinikán egész bal karját fel kellett vágni. Budapesten a haldoklót meglátogatta a sógora, dr. Pauer Imre egyetemi tanár, Andrássy János alispán felesége és természetesen Gönczy Béla is. Esztergomban a Vörös Kereszt Kórházban ravatalozták fel, a város itt búcsúzhatott el tőle. A ravatalnál Esztergom és a megye minden jelentősebb tisztségviselője lerótta kegyeletét. A valódi temetésre Vácott került sor. Bár az esztergomi közkórháznak csak rövid ideig volt megbízott igazgatója nevét beírta a város egészségügyének történetébe. (13) Most, hogy áttekintettük a régi kórház vezetőit, szükséges megemlékezni arról a férfiról is, akit méltán neveznek az új közkórház életrehívójának, aki egész életét ennek a kórháznak a felvirágoztatására áldozta. Bistei Gönczy Béla 1868. november 21-én született Kassán. Apja honvédezredes volt. 1892. június 4-én szerzett diplomát Budapesten. 2 évvel később a Réczey Klinikán kapta meg műtői oklevelét, majd 1895-ben törvényszéki orvosi képesítést is nyert. Az esztergomi kórházban, mely akkortájt a mai Simor János utca és a Terézia út által határolt területen működött Mátray Ferenc lemondása után a város pályázatot írt ki a kórházvezetői állására. 6 pályázó adta be iratait a város Egészségügyi Bizottságához. A6 közül 3 esztergomi volt: Fődi Emil, Horacsek Gyula és Vándor Ödön. A "külsősök" közül Gönczy Béla Budapestről, Matollay Károly Homonnáról és Seyler Emil Nagykanizsáról pályázott. A 12 tagú Bizottság titkos szavazással első helyen Fődi Emilt, másodikként Horacsek Gyulát, és harmadikként Vándor Ödönt javasolta. (14) 22 Gönczy Béla