Osvai László: Az Esztergomi Vaszary Kolos Kórház története 1902-2002

Eggenhofer Béla igazgatósága 1933-1948

—— Berényi Zsigmond 1946. őszén kerülhetett sor a bombatalálatot kapott Szülészeti Osztály bontási munkálataira. Ekkor derült ki, hogy hiányos volt az eredeti alapozás, hibásan tervezték a csatornákat, a villanyvezetékek nem bergman csövekben futottak. Az újjáépítés - mely Váczy-Hübschl Antal építészmérnök irányításával indult meg - így jóval nagyobb anyagi befektetést igényelt. A városi közgyűlés külön napirendi pontként foglalkozott Berényi Zsigmond emlékének megörökítésével, aki a nyilasterror áldozata lett. Dr. Hajdú János polgármester emlékeztette a Testületet, hogy Berényi Zsigmond 1882-ben, Esztergomban született és 1911. július 11-től 31 esztendőn át szolgálta városát. "Nem csak mint orvos, hanem mint hivatalnoktárs is mintakép volt... .Áldozatkész, fáradtságot nem ismerő, minden nemes célért lelkesedő ember volt Berényi Zsigmond, aki borzalmas és tragikus halálának módját semmi körülmények között nem érdemelte meg."... Dr. Gróh József emlékbeszédét a város jegyzőkönyvben örökítette meg: "Dr. Berényi Zsigmond élete és halála szomorít kép Esztergom város társadalmának életében. 30 éven keresztül itt élt és dolgozott közöttünk és én azt hiszem, Esztergom város összes lakosságában egy embert se tudnék mondani, aki ne emlékezne szeretettel erre a gyönge, törékeny testű emberre, aki hajnaltól estig dolgozott, s aki nem ismerte volna az ő nemes szívét, s ne érezte volna az ősegítségét. Hány ezer emberen segített ez a nyomorult gyönge fizikumú kis ember! Ha kocogó kis kocsijáiwl megjelent házunk előtt, már ez is megnyugvást és bizakodást ébresztett bennünk! O nem pénzért dolgozott, de hivatásból. Annyi embernek adta vissza a pénzt, amit neki felkínáltak, hogy ha az, ma előttünk lenne valóságos pénztengert tenne ki. Berényi Zsigmond, mint egy jótékony angyal járt 30 éven keresztül városunkban s ezzel szemben városunk mivel fizetett neki?! Valljuk be, kiüldöztük őt, mint a vadat az erdőbe! 1944-ben eltűnt s a Fárikútnál egy barlangban élt olyan helyen, ahol még felegyenesedni sem lehetett, lucsokban, sárban, hidegben családjával együtt. Csak akkor mertünk hozzá kimenni, amikor az est homálya ránk borult. Mintha egy gonosztevő lett volna, úgy járt közszájon a neve. Sohasem felejtem el Berényi Zsigmond sírja a Belvárosi temetőben 139