Osvai László: Az Esztergomi Vaszary Kolos Kórház története 1902-2002

Előzmények

Palkovics Károly, mint városi főorvos és Cserno János, mint városi alorvos ebben az időszakban el is vállalta fizetés nélkül a kórházi ellátást. Lőrintzy Rezső gyakorlatilag munka nélkül maradt. Ekkor írtja meg röpiratát, mely "nyomatott Horák Egyednél" és ma is olvasható a városi könyvtárban. Dolgozatában többek között kifejti, hogy az eladósodásnak döntően a "hanyag és rendetlen kezelés", az adminisztráció gyengesége az oka. Indulatos mondatokban kell ki a nyilvános kórházi status megszüntetése ellen: "Uraim! Kórházunk nyilvános kórház és annak kell maradnia, nem csak a N. M. Helytartóság rendeleténél, de a józan ész javaslatánál fogva is, mert különben a mindennap jövő és menő megbetegedett utasokért, vagy esztergomi vagyontalan szegényekért is senki sem fog fizetni, holott ha általános a kórház a N. M. Helytartóságtól minden betegtől az ápolási díj megfizettetik" Röpirata végén javaslatokat is tesz. Egy "részrehajlatlan bizottmány" kinevezését tartja fontosnak, továbbá, "egy értelmes kórházi igazgató volna megválasztandó, ki ezen intézet magasztos eszméjéhez felemelkedvén, ügyeit szűz kézzel kezelné"...Úgy képzeli, hogy: "oly orvossal volna a kórház ellátandó, ki szakképzettsége mellett, a kórházi terhes és sok oldali gyógykezelést viselni koránál fogva képes leend." Nem nehéz az idős Palkovics Károlyra és a röpirat szerzőjére gondolni. Hogy a politika, vagy Lőrintzy korábbi kapcsolatai mennyire szóltak közbe, ma már kideríthetetlen. Az viszont tény, hogy a város bizonyos mértékig meghátrált. A kórházat nem adták magánkézre, de az orvosok fizetését nem folyósították. 1862-ben a Kórházi Bizottmány élén változás történt, Takács István volt polgármester lett az elnök. Az intézmény anyagi helyzete azonban lényegesen nem javult, bevételi forrásai / ápolási díj, melyet az állam fizetett és a különböző alapítványok kamatai, melyeknek kifizetése mindig késett / nem fedezték a kiadásokat. 12