Osvai László: Az Esztergomi Vaszary Kolos Kórház története 1902-2002

Előzmények

ciót. "A kápolna jobb szárnyán két tágas és illően bebútorozott szobákbúi álló szegények háza... bal szárnyán pedig két igen nagy szobával ellátott kórház...amelynek egyike megkülönböztetett személyek részére, másik pedig közönséges betegek számára bútorozva s egymástul egy konyhával elválasztva vannak" (1) Az 1838-1902-ig terjedő időszakban a kórház állaga egyre romlott, és mind nehezebben tudott megfelelni a növekvő igényeknek. A régi kórház első orvos-igazgatója Lőrintzy Rezső volt. Lőrintzy Rezső 1821. április 17-én született Esztergomban. Édesapja gombkötő mester, édesanyja - Niedermann Erzsébet - egy neves, jómódú családból származott. A belvárosi templom anyakönyvében "Rudolph Adalbert" névvel lett bejegyezve. Testvére, József / 1823-1858 / szintén orvos lett. Rezső 1845-ben végzett a pesti egyetemen. Diplomamunkája az "Orvostudori értekezés a tüdőlobról" címen jelent meg. Az egyetem elvégzése után szülővárosában indította el orvosi praxisát. Precízen vezetett feljegyzései arról tanúskodnak, hogy sokan keresték fel, korának népszerű doktora lehetett. Az utókor számára naplójának kétségtelenül a legfontosabb bejegyzése 1848. szeptember 5-én történt: "4 és 5 óra közt délután Gróf Szécsényi Istvány Miniszter a gőzhajó kiálló hídjáról a Dunába ugrott, de szerencsésen kifogták." (2) Valószínűsíthető, hogy nem ismerte a legnagyobb magyart, hisz nevét is helytelenül írta, és életének ezen eseményére később sem tért vissza. Városi gyógyító tevékenysége mellett a kórházban is ellátott betegeket. Saját visszaemlékezése szerint "kiket a forradalom alatt és után ezen intézetben orvos segéllyel elláttam , ha jól emlékszem 584 egyén volt, de ezen jegyzőkönyvem a kórházban elveszett"... Ne kételkedjünk annyi év távlatából Lőrintzy Rezső állításában, bár elgondolkodtató, hogy a 48-as forradalom és szabadságharc eseményeiben aktívan résztvevő, Esztergomban ténykedő orvosok - Nóvák István, Hoffmanri Vilmos, Feichtinger Sándor, Tóth József, Effner Ferenc - között még véletlenül sem merül fel Lőrintzy neve. Sőt a szabadságharc leverését követően, mint orvos az újoncozás során szerez "érdemeket". Megpályázza 1850-ben a Kamenszky István halála miatt megüresedett megyei főorvosi állást. Ezt nem kapja ugyan meg, de - felsőbb utasításra - a város helyben hagyja, hogy a kórházban 120 frt fizetésért főorvosi kinevezést nyerjen. Ezzel az utasítással elkülönítették a városi és a kórházi főorvosi statust és így Palkovics Károly csak a városi főorvos lehetett. A kórházban egyébként a város részéről egy megbízott tisztségviselő látta el az igazgatói feladatokat. Lőrintzy Rezsőtől is tudjuk, hogy a forradalom előtt Hartmann Ignác, volt polgármester /1840-1846-ig/, majd Bleszl Albert tanácsos volt az igazgató, illetve a Bach korszakban gyakorlatilag a 10