Osvai László: Orvosportrék Esztergomból 2.

Előszó

gyezni. Az egyik, hog)' a magyar orvosi kar jelenleg is különböző érdekek mentén rendkívül megosztott, és ez tükröződik a kamarai vezetésben is. A másik, hogy a kamara testületét időben bevonták a töivény előkészítésébe. Képviselőink útján jelen lehettünk, amikor a végleges változat készült. A Képviselő-testület és a tagság ezután ismerte meg a törvénytervezetet, és bekövetkezett a szakadás. Voltak, akik mellette, voltak, akik - és ez volt a többség - ellene szavaztak. Ez lett a Képviselő-testület végső véleménye. A kamara legfelsőbb vezetése 2 tűz közzé került. A menetközbeni tárgyalásokon sok mindent nem tudtak érvényesíteni, de sok mindent igen. Azzal mindenki tisztába volt, hogy a miniszter keresztül fogja hajtani a töivénvt a Parlamenten. A törvényről a személyes véleményem a következő: Lehet, hogy jó, lehet, hogy rossz, de egy biztos, valahol el kell indulni. Később lehet változtatni, módosítani, de hogy egy helyben topogjunk, és semmit se csináljunk, azt biztos nem szabad tennünk. Én ilyen szempontból nézem a törvényt. Annak ellenére, hogy tudom: sok embernek jelent ebben a formájában hátrányt, nekem is. Térjünk át a következő témánkra, ami szorosan összefügg a kamarával. A tatabányai kórház 2 év alatt gazdasági-pénzügyi szempontból óriási eredményt ért el, azzal hogy adósságállományát felszámolta. Ez nyilván együtt járt konfliktusokkal. A kamara mennyire tudta ezeket a konfliktusokat tolerálni, kezelni, az orvosok és ezzel a betegek érdekeit is képviselni? - Az orvosok nálunk megdöbbenve vették tudomásul a hatalmas adósságállományt, és természetesen érdekeltek voltak annak felszámolásában. Az ilyen adósság kihat a szakmai tevékenységre is. Tudomásul vettük, hogy rendbe kell tenni a kórház gazdálkodását, de a kamara azt is hangsúlyozta, hogy nem csak gazdasági és személyi problémák voltak a vezetésben, de az egészségügyből hosszú időn keresztül központilag vontak ki jelentős összegeket. A takarékosság úgy lett volna elfogadható, ha egyfajta beosztás szerint kitűznek egy feladatot, amit adott esetben a tatabányai kórháznak kell ellátni, és ehhez odateszik a pénzt. Ha egy ilyen akkreditív beosztás és rend lett volna Magyarországon, akkor senki sem szólt volna ellene. Tudtuk volna, hogy a kórházban ennyit láthatunk el, ezért az összegért, és a többi beteget küld87