Osvai László: Orvosportrék Esztergomból 2.

Előszó

DR. KINDLER MIKLÓS Kindler Miklós főorvos úrral Tatabányán találkoztam. Jelenleg a megyei Kamara elnöke. Tudomásom szerint nyugdíjas lettél, de nem hagytad abba a munkát. Kevesen tudják, hogy pályád kezdete Szent István városához köthető. Esztergomban kezdődött a pályafutásod? - Röviden annyit mondanék az indulásomról, hogy Komárom megyei születésű vagyok. Tatán végeztem az általános és a középiskoláimat, és a Budapesti Orvostudományi Egyetemre nyertem felvételt. 1964-ben szereztem meg a diplomámat. Ezt követően kerültem Esztergomba, szeretett tanítómesterem Kerekes Károly mellé a patológiára. Itt csak 1 évet töltöttem, azért mert nem tudtak lakást biztosítani, pedig ekkor már nős voltam. Mién a patológiát választottad? - Akkoriban nem állt szándékomban, hogy patológus legyek, hanem valamilyen manuális szakterületet szerettem volna művelni. Tervem az volt, hogy a patológiai szakvizsga után a manuális szakmák felé indulok. Elsősorban szülész szerettem volna lenni. Milyen képed maradt a 60-as évek végi Esztergomról? - Nagyon szerettem a várost. Esténként nagy sétákat tettem. Kedvenc helyem volt a Sziget bejáratánál a Halászcsárda. Hétköznapokon egyedül éltem ott egy orvos szállón, a Kopasz Laciék családja mellett. Lacit nagyon kedveltem. Fölöttem végzett, így korábbról ismertem, csakúgy, mint Havasi Lacit is. Jó barátságba kerültem az ottani kollegákkal. Bárdv Károly szemész főorvos volt az igazgató, tőle kértem, hogy legalább egy manzárdot kapjak, de ezt nem sikerült elérnem. Kerekes Karcsi bácsira hogyan emlékszel vissza? - Karcsi bácsi számomra egy rendkívül tiszteletre méltó ember volt. A későbbi főnököm Szabó főorvos - révén ismertem már. Ök együtt jöttek el Pécsről. Karcsi bácsi elsősorban az igaz«i HÜM 83