Osvai László: Orvosportrék Esztergomból 2.

Előszó

Mennyire tudtál csapatot építeni és mi lesz velük utánad? - A jövőt nem tudom megjósolni. A kollégáimra nagyon büszke vagyok. Mind nagyon tehetséges. Követelmény volt a jeles szakvizsga. Szeretik a hivatásukat, és nagyon jól operálnak. Ezért is támogattam Hámori Zsolt pályázatát. A tanítványaim közül azt gondolom, hogy bármelyik alkalmas lesz főorvosnak. A traumatológiákon mindenhol nagy az orvosfluktuácio, sok az üres orvosi állás. A pénz kevés, a munka megfeszítő, kimerítő. Nyugaton is hiányszakma a mienk, az út szabad nyugatra, a kísértés nagy, az orvosaim mégse mentek el! Mennyire készültél fel a nyugdíjas éveidre? - Valamikor régen mindig haragudtam, amikor a piros lámpánál állva azt láttam, hogy ki megy át a tilosban: a mozgássérült és a nyugdíjas. Felháborodtam, azon hogy pont ők sietnek. Mostanában - reggel elhatározom, hogy 8-10 dolgot megcsinálok, délutánra kiderül, hogy még csak 4-et tudtam le. Ott állok a piros lámpánál, és már nekem is eszembe jut, át kéne menni.... 10 évre van tervezett munkám, a házamban, a kertemben, de azért sok másra is lesz időm. Ültem a napokban, egy kényelmes székben és az orrom előtt lezajlott egy roppant gyors jelenet. Egy pók ereszkedett le elém egy szálon és abban a pillanatban eg)' légy megtámadta és megölte. Eszembe jutott egy régi rádiójáték, melynek ez volt a története: a szobában egy férfi ül és a sarokban egy pók meg egy légy. A férfi hall egy hangot: Segítség! Segítség! Rohan a férfi és agyonüti a pókot, abban a hitben, hogy a légy kért segítséget. Döbbent csend következik, és nem hallja már a hangot. Valóban van egy olyan légyfajta, amely megöli a pókokat. Ezt most én is láttam. Láttam, mert volt időm megfigyelni a dolgokat. Sok mindent szeretnék még megfigyelni! Nem akarod ezeket leírni? - Nem! Ma mindenki memoárokat ír. Nincs indíttatásom az írásra. Bár fiatal koromban éveken keresztül jártam irodalmi színpadokra előadni, és mint minden humán tagozatos középiskolás írtam verseket és novellákat. Amikor belemélyedtem az orvoslásba felhagytam ezekkel a próbálkozásaimmal, de az irodalom szeretete változatlanul megmaradt. Emlékezzünk egy kicsit a fehérkesztyűs kézfogás előtti időkre is! Pilisszentivánon születtem. Nagycsaládban nőttem fel, 3 testvéremmel. Nem dőzsöltünk, az alapvető dolgaink meg voltak. A Habsburg-Magyar Monarchia minden vére folyik az ereimben, 59