Osvai László: Orvosportrék Esztergomból 2.

Előszó

Azt említetted, hogy stabilitásra vágytál. Viszont úgy érzem, amikor ez itt Esztergomban elérhetővé válhatott volna, Te újabb kihívások után néztél, mely külföldi munkavállalást jelentett. Tudomásom szerint Szontagh Csabával indultatok Afi ikába. - Említettem, hogy nem volt nosztalgiám a klinika felé, de az igazsághoz tartozik, hogy hiányzott az oktatás. Ez a tényező, meg a stabilitással, letelepedéssel szemben feszülő kalandvágy, - utazási kedv, kimondhatom, talán az akkor még zárt Magyarországra emlékezve, - szabadságvágy játszott szerepet abban, hogy 1974-ben Szontagh Csabával együtt az Ugandai Kampalai Makerere Egyetemre pályáztunk. Ugandában négy évet töltöttem családommal együtt. A közelmúltban eltávozott Csaba barátom emléke előtt tisztelegve hadd mondjam el, hogy Szontagh Csabával és családjával együtt nehéz, viharos időket éltünk át Ugandában. Idi Amin diktátor országában gyakran életveszélyes körülmények, szakmai kihívások és a TESCO szervezet - ez nem az áruházlánc elnevezése - adottságai tették próbára alkalmazkodó-képességünket és barátságunkat. Mégsem a nehézségekre emlékszem elsősorban. Közös, szenvedélyes angol nyelvtanulásunk jut eszembe. Az utunkra készülődve órákat töltöttünk 'nursery rhyme' versikék tanulásával, így szerettük volna megragadni az angol nyelv belső ritmusát. A dorogi kórház teniszpályáján angol rigmusokat kiabáltunk egymásnak. Szontagh Csaba, - egykori főnököm - legendásan szerette a verseket. - Mindketten szerettük az irodalmat, és időnként a fárasztó nyelvórák után, vagy éppen teniszparti közben verseket mondtunk, némi kompetícióval, „Ki tudja tovább folytatni?" Egyszer Gréger Ottilia előtt szavaltunk, - azt hiszem kiegyenlített volt a küzdelem, vagy talán Csaba győzött egy Szabó Lőrinc verssel vagy Vass István Via Appia versével? Csaba nagyon szerette ezt a verset, mintha most is hallanám, ahogy átéléssel szavalta: „...Mert akármit látott Péter a Via Appián, mindig keresztezi utunkat a teremtő hiány és megcsúfolja Péter földhözragadt eszét, amelyet úgy megértek, és vele az enyémet, bár berzenkednek józan érvei, 50