Osvai László: Orvosportrék Esztergomból 2.

Előszó

DR. PÁTKAI ISTVÁN Dr. Pátkai István főorvos úr, rendszeres szerzője lapunk­nak. Számos érdekes, elgon­dolkodtató írással jelentkezett már. Sokszor megtisztelt azzal, hogy amikor rövid ideig itthon tartózkodott, felkeresett és el­beszélgethettünk. Az alábbi interjú mégis az internet segít­ségével készült. Hogyan indult a pályád az egye­tem elvégzése után? - Budapesten szereztem „sum­ma cum laude" orvosi diplomát 1965-ben, majd hat évet dolgoz­tam a Semmelweis Orvosegyetem Pszichiátriai Klinikáján. 1971­ben, miután megházasodtam, Budapesten nem sikerült lakás­hoz jutni. Idegsebészeti ambíció­im voltak, és mentorom, Juhász Pál professzor Miskolcon próbált állást szerezni, lakás azonban ott sem volt. Török Pál főorvos, miskolci idegsebész, Leel-Ossy professzor úr barátja említette az esztergom-dorogi lakás és állásle­hetőséget, és 1971 -ben feleségem­mel együtt itt álltunk munkába. Esztergom melletti döntésem­ben segített az is, hogy 1970-ben már jártam itt, amikor Leel-Ossy professzor urat szabadsága alatt helyettesítettem. Feleségem sze­mészeti osztályon, én meg a neuro-pszichiátrián nyertem lei­nevezést. A klinikai feladatok után milyen érzésekkel vállaltál munkát egy kisváros kórházában? Találtál-e itt szellemi partnereket, kötöttél-e barátságokat az akkori kollegák­kal? - Harminc éves voltam akkor. A viharos korai felnőttkor után in­timitásra, stabilitásra vágytam. Szakmai identitásom már kiala­kult, de a klinikai évek alatt szer­zett neurológiai és pszichiátriai, döntően elméleti ismereteimet itt kezdtem igazán gyakorlatban alkalmazni. Otthont, családot alapítottunk, és életreszóló ba­rátságokat sikerült kialakítani. Nem volt nosztalgiám Budapest 48

Next

/
Thumbnails
Contents