Osvai László: Orvosportrék Esztergomból 2.
Előszó
15 évvel ezelőtt viszont megváltozott az életed és Esztergomba HS - Eszem ágában sem volt eljönni Miskolcról. Titkon arra is számítottam, hogy a főnököm utóda leszek. 2 másodfőorvos volt akkor az osztályon és mindketten beadtuk a pályázatunkat. Hiba volt részünkről, mert egy évfolyamtársunk harmadikként pályázva az egyetemről megkapta az állást. Ezek után jobbnak látszott figyelni az álláspályázatokat. Új főnököm tette elém az esztergomi hirdetést. Felhívtam Esztergomot és meglepődtem, hogy a postaközpont kapcsolta a kórházat. Miskolcon akkor már régen működött a crossbar. Lenke volt, akivel először beszéltem. Elárulta, hogy már több érdeklődő volt. Később megtudtam, hogy 8-an pályáztak. Pár nap múlva Mersány igazgató úr fogadott és együtt mentünk Mátyus főorvoshoz, aki ismerte a főnökömet és támogatásáról biztosított. Mik voltak ez első benyomásaid a Vaszaiy Kolos Kórházról? - Összességében azt mondhatom, hogy akkor az ország egyik legelhanyagoltabb sebészete volt. Amikor láttam, hogy a beteghordók a csigalépcsőn cipelik a betegeket, megkérdeztem: nem működik a lift? Mindenki mosolyogott, hisz az osztályon nem volt lift. Átmenetileg felajánlottak egy IBUSZ szobát, ahol magam választhattam meg, hogy fával vagy olajjal fűtök-e, természetesen maradtam a főorvosi szobában. Döbbenetes volt a város elmaradottsága, amiről persze nem az itt lakók tehettek. Háromszor csomagoltam össze a holmimat a Zsiguliba, hogy itt hagyjak mindent, de végül is maradtam. Nagyon nehéz volt az indulás. 1990-ban 500 műtétet végeztek az osztályon. Ma ez a szám 1200. Rövidesen megyei szakfőon'os lettél és így rálátásod nyílt Komárom-Esztergom sebészetére is. 1991-től Mátyus főorvos után kaptam meg ezt a pozíciót és körbejártam a megyét. 6 sebészet volt akkor az ország egyik legkisebb megyéjében: Dorogon, Komáromban, Tatán, Tatabányán, Kisbéren és Esztergomban. Ma már nem csak a megyére, de a magyar sebészetre is rálátásod van hivatalból! - 14 közleményem és 100 fölötti előadásom volt már, amikor érdemtelenül és számomra érthetetlen módon elkezdődött a szakmai karrierem. Nem tartoztam a magyar sebészet toplistájába, mégis 1992-ben a Magyar Sebész Társaság 50 tagú vezetésébe választottak. A társaságnak 1000 tagja és több sectiója van. Azóta 40