Osvai László: Orvosportrék Esztergomból 2.

Előszó

DR. JANKOVICH MIHÁLY m Kórházunkban mindig is meghatározó, markáns egyéniségek voltak a sebészek. Olyan doktorok álltak itt a műtőasztal mellett, mint Gönczy Béla, Eggenhofer Béla, vagy Mátyus Lajos, hogy csak a legjelentősebbeket említsem. Jankovich Mihály tőlük vette át a szikét. A főorvos úr 60. születésnapján ültünk le beszélgetni. 15 éve vezeted a Vaszaiy Kolos Kórház sebészetét. Most azonban nem csak erről a 15 évről, hanem az elmúlt 60 évről szeretnék beszélgetni veled. Isten éltessen születésnapodon. Hol található a térképen sziiló'helyed Neniee? Nenice, korábbi nevén Lukanénye Balassagyarmattól 15 km-re van északra. Amikor megszülettem, 1945. április 2-án még Magyarországhoz tartozott, mire anyakönyveztek, már a Csehszlovák Köztársaságé lett. Az anyakönyvi kivonatomat már szlovákul írták. Környezetemben mindenki tudja, hogy arisztokrata családból származom. Lukanénye környékén voltak a majthényiaknak a birtokai. Édesanyám báró Majthénvi Zsófia. Mi történt a családoddal, miután meghúzták az új határvonalakat. - Szüleim ekkor már Pesten éltek, az ostrom elől menekültek szülőfalumba. Nagyanyámékat pedig átzsuppolták a határon, ahogy tették ezt akkor sok magyarral. Budán a Fillér utcában laktunk. Apám a Csepeli Gépgyár jogásza volt. Persze nem sokáig, mert 1951 -ben megkaptuk a kitelepítési végzést. Az általános iskola első néhány hónapját egy előkelő budai iskolában töltöttem, majd Bodrogszegiben folytattam. Ez egy pici falu Tokaj mellett, ahol egy kulák család borházában laktunk. A tanító néni egyszerre 18 gyerekkel foglalkozott elsőtől a nyolcadikig. Átmeneti enyhülést hozott sorsunkban Nagy Imre kormánya, amikor is mindenért bocsánatot kértek, de a pesti lakást nem adták vissza, viszont a falut már elhagyhattuk. Később a rendszer megint bekeményített. 36