Osvai László: Orvosportrék Esztergomból 2.

Előszó

• is. Verseket ír, melyekből a KórLapban is olvashattak néhányat az olvasók. Sztálin halálakor például, 1953. március 7-én ezt vetette papírra: „Egy nagy szív megszűnt dobogni, kis nemzetek szíve most kezd el dobogni." 40 év múlva túl az infarktusán - 1993. november 16-án írta a következő verset: Laudatio Funebris De mortuis nil nisi bene! Halottakról semmit, vagy jót! Úgy hazudik, mint a sírfelirat Nem temetni, dicsérni jöttem Sírodhoz, Te földi Élet. Dicsérni a fájó zokogásokat És a percnyi örömöket. Őseim álmai és vágyai Messze tekeregnek Hős Csaba királyfi Alig-székelvnek születtem. Felneveltek, tanítottak Hogy életben maradjak Hogy hét évtized multán is csendben maradjak. Szerelmem is volt, Nem csak életem Átöleltem az űrt És majdnem ördög lettem. Istennek sohasem Éreztem magam Élni, ha szerettem: Vágytam csillagokba. Valamicske hasznot Tán tettem e Földön Ha mást nem is: De vittem a göröngyöt. Ki felettem állsz, jól gondold meg: Érdemes-e szólni értem Az Egek Uránál, vagy köpjél nagyot És boldogan tovább léphetsz. Vajon lesz-e ideje, hogy összegyűjtse verseit, hogy azok közkinccsé váljanak? De térjünk vissza életútjához. 1956 miatt átkerült az esztergomi kórház laboratóriumába, de Gartner tanár úr nem fogadta szívesen. Schwarcz Pál rendelőintézeti igazgató és párttitkár helyezte el az esztergomi rendelőintézet szülész szakfőorvosi állásába. Major György a kórház korábbi igazgatója és a szülészet osztályvezető főorvosa hívta meg külsőbelső helyetteséül. 32